Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

AZ 1849-ES ÉS 1868-AS NEMZETISÉGI TÖRVÉNY ÖSSZEHASONLÍTÁSA A TÖRTÉNELEM HALADÓ ERŐINEK SZEMPONTJÁBÓL Az 1849-i szegedi országgyűlés utolsó jelentőségteljes törvényhozói munkája a nemzetiségi törvény elfogadása volt, július 21-én. A törvényt az országgyűlés 1849. július 28-án szentesítette is. Ez tehát olyan időpontban lépett életbe, amikor lehanyatló szabadságharcunk kimenetelére magának a törvénynek gyakorlati következményei már nem lehettek. Ha történelmi jelentőségét ki akarjuk értékelni, úgy elsősorban létrejöttének előzményei azok, melyek a figyelmet magukra irányítják. Ezek az előzmények pedig lényegükben nem mások, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának kísérletei, különösen azok az erőfeszítések, melyek a 49-es esztendőben mind jelentékenyebbé váltak a testvérharc megszüntetésére és a közeledés útjának egyengetésére a függetlenségéért harcoló magyar nemzet és az akkori Magyarország területén élő és szintén nemzeti függetlenségük megoldását kereső nemzetiségek között. Előre jutni csak a közös harc útján lehetett. Azonban az 1868-as nemzetiségi törvény nem a harc, hanem a kiegyezés szülötte volt. A két törvénycikk párhuzamba állítása, történelmi kiértékelésük szükségessége éppen most, a 49-es nemzetiségi törvény 100 éves évfordulója alkalmából, kézenfekvő. Ehhez azonban mindenekelőtt fel kell vetnünk a kérdést: egyik vagy másik a két törvénycikk közül megfelelt-e, legalább bizonyos fokig, azoknak a feladatoknak, melyek megoldását a társadalom anyagi életének fejlődése napirendre tűzte. Más szóval, egyik vagy másik alkalmas volt-e arra, hogy segítse a társadalom haladó erőinek, haladó osztályainak kibontakozását, könnyítse vagy fékezze ezek harcát a társadalom túlélt, hanyatló erőivel szemben. Azonban az sem elégséges, ha a kérdéshez izoláltan, csak Magyarország belső fejlődésének szempontjából nyúlunk hozzá, hiszen ez szorosan összefüggött a születőben lévő szomszéd nemzetek fejlődésével is. De még ebben a keretben sem értékelhetnénk ki helyesen, ha mindenekelőtt nem vennénk tekintetbe Európa demokratikus erői fejlődésének szemszögéből. A magyar forradalom és szabadságharc, mint ismeretes, 1848—49-ben európai viszonylatban pozitív szerepet játszott, tehát a nemzetiségekkel való megegyezés kísérletét is ebből a szempontból kell elsősorban értékelni. Továbbá, ami az 1868-as nemzetiségi törvényt illeti, azt kell vizsgálnunk, milyen szerepet töltött be a kiegyezés utáni Magyar-