Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

284 ttERŐNÉ FAZEKAS ERZSÉBET ország Európában. Demokratikus erők támaszpontja volt-e, avagy imperialista csoportok kialakulását, megerősödését készítette elő? Az 1848—49-es évek Európájának több országában a társadalom haladó erői birkóztak gyors, polgári demokratikus fejlődésük útjáért a feudális és félfeudális viszonyokat fenntartó reakciós erők ellen. Független, egységes nemzeti államok alakulása volt napirenden, — nemcsak Olaszországé, Németországé, de Lengyelországé is és ugyancsak ez a tendencia mutatkozott a Habsburgmonarchia, sőt Törökország területén élő nemzeteknél és nemzetiségeknél. Feudális és félfeudális viszonyok, ezeknek kedvező területi széttagoltság és az abszolút monarchiák béklyója, — ez volt az az önmagát túlélt, de magától kimúlni nem akaró, megmerevedett régi lim lom, melyet a forradalom erőinek szét kellett törniök, hogy tovább ne akadályozhassák a termelőerők fejlődését, új társadalmi osztályok teljes kialakulását, — végső fokon a burzsoázia és proletáriátus harcának kibontakozását. Ugyanakkor azonban Európa két legfejlettebb nemzeti államában a munkásosztály már nyílt harcban állott a burzsoáziával, — Angliábail a chartisták, Franciaországban az 1848-as júniusi felkelés barikádharcos párizsi proletariátusa. Ebben a helyzetben döntő jelentőségű volt, hogy a soknemzetiségű Habsburg-monarchia továbbra is megmarad-e annak a hírhedt „egyensúlynak" szerepében, amely a maga terjeszkedési törekvéseit a cárizmuséval olymódon állította szembe, hogy mindannyiszor kompromisszumot köthessenek egymással monarchák és kormányaik. Kompromisszumot, hol Anglia, hol Franciaország, hol mindkettő uralkodó osztályának érdekeit szem előtt tartva, de mindannyiszor a balkáni népek, Lengyelország, sőt az olasz nép kárára. A kérdés tehát az volt: megmarad-e az összes népelnyomó nagyhatalmak érdekében a reakciónak ez a fellegvára, avagy egészen új jellegű egyensúly, — függetlenségüket kivívott szabad nemzetek államai foglalják-e el a helyét. Olyan államok, amelyeknek társadalmi és politikai szerkezete alkalmas a gyors kapitalista fejlődés megindulására és arra, hogy a demokrácia paraszti, plebejus szárnya mellett már jelentkező munkásosztály mindjobban kibontakozzék, osztályharcait megvívja és a történelmet gyorsan előre hajtsa. A magyar szabadságharc európai jelentősége mindenekelőtt éppen abban állott, hogy amikor az európai reakció főfészkének, a Habsburg-monarchiának épületét rombolta pörölycsapásaival, — szoros összefüggésbe került Európa jövőjének alakulásával, az európai forradalom kimenetelének kérdésével. Másodszor az volt a jelentősége, hogy 1848 ősze óta — amikor Európában a reakció már felülkerekett ugyan, de a demokrácia erői harcraképesek voltlak még — a szabadságharcos Magyarország volt az a döntő támaszpont, ahonnan újabb forradalmi hullám kiindulását remélhették a szabadságukért küzdő népek, nemzetek.