Századok – 1948

Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266

280 i. tótii zoltán Közös érdek volt mindkét államban a feudalizmus megdöntése és a polgári társadalmi rendre való forradalmi áttérés, aminek előfeltétele azonban a gyarmati kizsákmányolás kiküszöbölése volt. Magyar-román érdek volt tehát közös erővel fölvenni a harcot az egymással szövetkezett abszolutista hatalmak ellen, amelyek Magyarországot osztrák részről közvetlenül, orosz részről közvetve, Havaselvét viszont orosz részről közvetlenül, osztrák részről pedig közvetve fenyegették. Az abszolutizmusok szolidaritása közös szorítógyűrűt vont a magyarság és a románság köré. Ezért kellett román és magyar részről egyidejűleg fölismerni az összefogás szükségességét. Érdekellentét mutatkozott' azonban a teljes függetlenségüket kivívni szándékozó államok közt a polgári nemzetállam területét illetően. Magyar részről a történeti jog alapján akarták a meglévő birtokállományt megőrizni; román részről az etnikai elv alapján, részben a magyar történelmi államból kihasítandó területen, csak ezután óhajtották az egységes nemzetállamot létrehozni. Az államterület és az etnikai terület összeszövődöttsége érdekösszeütközést létesített a magyar és a román vezetőrétegek közt. Magyarország és Havaselve közt az összefogás kilátásai, a területi status quo fenntartása mellett, kedvezőknek mutatkoztak; ámde a magyarromán viszonyulás kérdése nem a meglévő államterületi alapokon, hanem — elsősorban az erdélyi románság nemzeti öntudatú vezetőrétegének hatására — etnikai alapokon merült fel. így a magyar kormány elé a román kérdés két arculata: az erdélyi és a havaselvei, egyetlen összekapcsolt, egymástól feltételezett és a nemzetiségi kérdés egész súlyával megterhelt problémát állított. Az erdélyi románság szempontjából tekintve a magyar-román viszony társadalmi ellentétet is jelentett: az uralkodó magyar birtokososztály és az elnyomott román parasztság és értelmiség ellentétét. Az egyetemesen fölvetett magyar-román viszony kedvezőtlen alakulásának ez az alapvető ellentét volt meghatározó tényezője. Míg a havaselvei forradalmi (polgári és bojári) rétegek megelégedtek volna a fejlődésüket biztosító polgári átalakulással, addig az erdélyi román értelmiség és parasztság ennyivel nem elégedhetett meg, mert ez továbbra is hátrányos helyzetben tartotta volna meg a formailag egyenlő feltételekkel, de a valóságban mérhetetlen előnyökkel induló magyar vezetőrétegekkel szemben. Az erdélyi román értelmiség fölismerte a társadalmi forradalom szükségességét és ebből a szempontból lényegesen haladóbb volt a havaselvei forradalmárok elsodró többségénél, mely a földkérdést lényegében elejtette. De az említett nemzetiségi és osztályellentét miatt az erdélyi román értelmiség, haladó vonásai ellenére is visszautasította az összefogást a magyar forradalommal és a nemzetiséget, helyesebben a maga osztályuralmának reményét a szabadság fölé helyezve, az osztrák abszolutizmusnak áldozatává lett. Szerepe volt ebben a „jó csá-