Századok – 1948
Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266
a mag hab-román szövetség kérdése 1848-ban 271 Szöllősy Nagy Ferenc Belgrádon és Temesváron át Kolozsvárra ment, ahol találkozott Perényi Zsigmonddal, Kemény Dénessel, Bethlen Jánossal és Pap Zsigmonddal, majd Borgótihán át június 26-án megérkezett Moldva fővárosába, Iaçiba. Moldvában, bizonyos halvány magyarbarát hangulaton kívül, a szövetség lehetőségének árnyéka sem volt meg. Ebből a szempontból egyedül Havaselve jöhetett számításba. A moldvai kitérő célja minden bizonynyal a cári hadiszándékok és csapatmozdulatok kipuhatolása volt. Tekintélyes időveszteség után Szöllősy Bukarestbe csak július második felében érkezett meg, amikor az ottani forradalom radikális jellegét már úgyszólván teljesen elvesztette. Szöllősy minden politikai megbízatás nélkül tevékenykedett Bukarestben, felelős kormánytényezőkkel alig érintkezett. Az egyetlen kiemelkedő radikális havaselvei politikust, Bälcescu Miklóst a békepárt erre az időre már majdnem teljesen megfosztotta befolyásától. Egyébként Szöllőssy maga sem volt komoly diplomáciai feladat megoldására alkalmas felfogású egyéniség. Jelentéseiben a Bälcescuval szemben álló párt opportunista magatartását helyeselte. A fejedelemségekből július 1-е és szeptember 13-a közt küldött 13 jelentése47 semmilyen komoly reményre nem jogosíthatta fel Szemerét. Közben a drága idő eltelt, szeptember 23-án pedig a török hadsereg bevonulása Bukarestbe véget vetett a havaselvei forradalmi mozgalomnak és vele a magyar-román szövetség lehetőségének. A magyar-román szövetség létrehozásának akadályai közt majdnem mindig ott találjuk az erdélyi román kérdést. A Havaselvén tartózkodó erdélyi értelmiségieknek ezen a téren döntő befolyásuk volt a havaselvei forradalom vezéreire. Szöllőssy jelentése szerint a forradalmi szellem terjesztésére rendeltetett úgynevezett comisarok közt 13 Erdélyből érkezett fiatalember volt.4 8 A fejedelemségiek élénken reagáltak az Erdélyből érkező hírekre. Russo Sándor moldvai emigráns Erdélyből Bálcescuhoz írt levelében a magyar-román összefogás ellen szólt. Laurian szebeni elfogatása4 9 igen rossz hatást tett Bukarestben, amint erről Szöllőssy is beszámol. Betetőzte a rossz hangulatot Maiorescu Jánosnak, a román kormány frankfurti küldöttének pesti letartóztatása, amit Voinescu János román külügyminiszter Batthyányhoz eljuttatott tiltakozásában barátságtalan gesztusként könyvelt el.5 0 Az elfogottakat a kormány igen hamar szabadon bocsátotta, de a már megromlott légkört többé nem lehetett megváltoztatni. Mindehhez « OL Bel. ein. 428, 51.1, 610, 643, 699, 737, 739, 749; 781; 801; 884; 904; 924 : 1848. A 610. sz. a Vörös Antal gyűjt.-beli másolat alapján közölve: Háb. Fel. I. 271. 48 Bel. ein. 884 : 1848. (aug. 22.) 49 OL Orsz. Honv. Biz. 448, 521, 549 • 1848; Bel. ein. 880 : 1848. 50 OHB 751 : 1848.
