Századok – 1948
Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266
272 i. tótii zoltán hozzájárult az is, hogy különféle jelentések folytonosan a Kárpátokon inneni és túli románok dákoromán érzelmeiről számoltak be, amit Szemere és a kormány komolyan vettek.5 1 Maga Szemere is mintha megingott volna kissé meggyőződésében, nem tudta eldönteni, a dákoromán tervet, vagy a cári előretörést tekintse nagyobb és közvetlenebb veszedelemnek a magyar államra nézve. „Furtsa dolog, hogy Oláhország forradalmát a török elismerte — vélte az érkező híreket tévesen értelmezve a Vay kormánybiztoshoz augusztus 7-én írt levelében —, hogy az orosz visszavonult. Talán rosz a mi érdekeinkre nézve. Ez neveli az oláh befolyást Erdélyben. S még bizonytalan, ellenség lesz-e vagy sem.' De erősebb érv volt az, hogy „barátokra szükségünk van". Sürgeti tehát egy elfogott jelentéktelenebb forradalmár szabadonbocsátását, ki tudja, mikor lesz az ilyenből otthon miniszter? Maiorescu ell'ogatásának napján, a kezébe jutott Golescu-levelek hatása alatt — ezekre még visszatérünk — Mikó Imrének írva újból részletesen kitér a román ügyre. „Megjegyzem általánosan, miképen az oláh kormánnyal békére törekedjünk. Különben a sláv, szerb, horvát, tót, lengyel, oláh faj, köröskörül, fölemészt. És barátok leszünk, ha egymás érdekeit világosan megértjük."5 2 A bukaresti kormány közben diplomáciai megbízatással kiküldte Golescu Sándort Magyarországon keresztül Bécsbe, Frankfurtba és Párizsba. Golescu nem vett fel kapcsolatot a magyar kormányzattal és így működése a magyar-román szövetség ügyével összefüggésben nem lehetett pozitív hatású.5 3 A román kormány egy másik küldötte, az erdélyi származású Maiorescu János Erdélyben június 27-én találkozott Vay Miklós erdélyi kormánybiztossal, de megegyezésre nem került sor.5 4 Mikor a magyar kormány elfogta Golescu Sándornak Laurianhoz és Maiorescuhoz 51 OHB 456, 549 : 1848 és S. Dragomir: Studii yí documente prwitoare la revolufia Romániíor din Transilvania ín anii 1848—49. II. k. Sibiu 1944. 9—>lil. Ugyanezen dilemma felett töpreng Wesselényi M.: „Nemzetiségünk veszélyére akarnak az elámítottak nem többé a nagy magyarhon szabad polgárai, hanem mint tőlünk elkülönözött nemzet létezni. A moldvai s oiáhországi újabb forrongás szelleme reájok is nagyrészben hatott, s kitöréstől szintúgy lehet tartani, mint a milly fenyegető, hogy azon szomszéd országba mind több meg több orosz seregek jönek, felénk közeledve." Kossuth Hírlapja 1848. júl. 26. sz. — A radikális Reform cikkírója is aggódik, hogy ha âz erdélyi románok egyesülnek a havaselvciekkel és együtt harcolnak az oroszok ellen, „nem fog-e az északi óriás ürügyöt találni belénk kapaszkodni? minden áron kellene megakadályozni a mozgalmat". Júl. 14. sz. 52 OL Bel. ein. 705, 797 :1848. (aug. 7, 24.) 53 A vonatkozó forrásanyagot ld. N. BäneScu—V. Mihäilescu: loan Maiorescu. Scriere comemoratiuä си prüejul centenarului naçterii lui 1811—1911. Bucure^ti, 1912. H67. kk.; Anul 1848. II. 646—8, 518—9, 373, 375, 732, 614—5.; E. v. Friedenfels: Joseph Bedeus v. Scharberg. II. к. Wien, 1877. 62—3.; G. Fotino: Din vremea renafterii nationale a fifrii Româneçti. Boierii Goleçti. И. к. Bucureçti, 1939. 190.; Károlyi А.: I. т. И. 51«. 54 Bänescu—Mihäilescu 167—8.
