Századok – 1948

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19

26 Г. ZSIGMOND PÁJj feltétlen uralom utáni törekvésében e kíséretek feloszlatását! erőszakkal gyorsította.. ."a

9 Magyarországon „a tőkés termelőmód alapját megteremtő átalakulás" ezen szakaszát jóval későbben, a XVII. században és a XVIII. század első felében futotta be. Ez a „különböző sorrend" megfelel a magyar fejlődés elmaradottságának, többek között annak, hogy Magyarországon csak később alakult ki „feltétlen uralom", vagyis abszolút állam. Azok a tények azonban, amelyeket ekkor megfigyelhetünk, lényegileg azonosak az eredeti felhalmozás angliai „előjátékának" jelenségeivel. Ismeretes, hogy a középkori nagybirtokon a különféle „udvari emberek", szolgák nagy számban találtak megélhetést.4

0

Ez a helyzet a XVII. század folyamán kezd megváltozni. Az udvari emberek közül, akiknek a földesúr gazdaságában már nem tudja hasznát venni, mind többet elbocsátanak. Rákóczi Györgyről jegyezték fel pl., hogy amikor átnézte lednicei jószága számadásait és úgy találta, hogy a jövedelem csökkent, utasítást adott arra, hogy a szolgák egy részét bocsássák el, mert — indokolta a Marx-idézte angol közgazdászhoz egészen hasonlóan — „akármiben is szép dolog a takarékosság".41

Az Eszterházyak is figyelmeztették szentmiklósi uradalmuk udvarbíráját, hogy „ott való... cselédet csak annyit tartson ..., a kik nélkül... el nem lehet ő kegyelme, megkímélvén az iránt is a költséget.. ."4

2

Wesselényi Ferenc pedig lelkére kötötte szendrői udvarbírájának, hogy „haszontalan és csak kenyérvesztegető szolgákat ne tartson, és azokat, akik nélkül... el lehetnek, elbocsássa, mert az mit a féle heverő haszontalan szolgára költ, maga vallja kárát".4

3

Világos, hogy az ilymódon elbocsátott udvari emberek, szolgák, cselédek a nincstelenek egyre gyarapodó tömegének részévé váltak. Ugyanebben a vonatkozásban kell rámutatnunk egy másik jelenségre, amely szintén végigvonul a XVII. század történetén és jelentősebb mozzanatát alkotja az eredeti felhalmozásnak: a végvári katonaság elbocsátására, szélnek eresztésére. Az ellenreformáció erőszakos eszközeitől sújtott, elkergetett, elbujdosott jobbágyság számára a XVII. század első felében még vonzó lehetőséget nyújtott a katonáskodás, a véghelyeken való vitézkedés. A törvények hosszú sora44

váltig tilalmazta ugyan, hogy jobbágyok végvári katonának álljanak, de éppen ezek a tilalmak — és számos egyéb adat — mutatják, hogy ez a folyamat jelentős méreteket öltött. " A tőke. I. 776. 40

Ezeket a szolgákat — természetesen — nem tekintjük a „hűbéri kiséret" tagjainak, hanem csupán e kíséret bizonyos tartozékának. "Történelmi Tár. 1895. 137; v. ö. Szabó István: Tanulmányok... 172. és MGtSz 1900. 360—361. « MGtSz 1895. 305. *> MGtSz 1901. 115; hasonlóan: u. o. 269—270; 1904. 142; stb. " 1622 : XXVII. tc.-től 1681 : LXVII. tc.-ig.