Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
264 i. tótii zoltán 1849 Augustusig —- csak mint egy két hét volt ollyan (1848 Sept.), midőn én nem voltam a kormányban; nekem tehát oláh követségről, ha valaki mint ollyan megjelent volna, tudnom kellene; — de én most H|eliade] úr leveléből hallom először életemben, hogy ők hozzánk követeti küldöttek. — Nem tudom, hova lett, de nálunk sohasem jelentette magát — én soha sem láttam."30 Július 21-én a szebeni románok még semmi hírt sem kaptak Brätianu pesti szerepléséről.31 Miként Bécsben, úgy Pesten sem lehetett sok remény arra, hogy a havaselvei kormány ügynökét hivatalosan elfogadják. Az első magyar független minisztérium sajátos helyzete folytán a magyar külügyminisztérium a gyakorlatban egyszerű függeléke volt a császári és királyi külügyminisztériumnak, s ezen a téren egyenes folytatása volt a régi királyi kancelláriának, összekötő szolgálatot teljesítve Bécs és Pest közt. Követküldési és elfogadási joga egyedül az uralkodónak lévén, Battliyánynak nem volt módjában diplomáciai megbízottat hivatalosan fogadni, még kevésbbé elfogadni. Ettől függetlenül joggal feltételezhető, hogy miniszterelnök és kormánya és a magyar közvélemény rokonszenvezett a havaselvei forradalommal. Az erdélyi román comité elkerülhetetlen hatása Brätianu hangulatát az ügy szempontjából kedvezőtlenül befolyásolta, ugyanis éppen Laurian az, akinek a hatásával feltétlenül számolnunk kell. Brätianu maga sem erőltette túlságosan a pesti egyezkedést. Abban az ellentmondásban, amely egyfelől a szabadságra törekvő népek összefogását sürgette az abszolutizmus ellen, másfelől a nemzeti egységesülés kérdését állította az előtérbe és ezzel eltávolította a népeket egymástól, Brätianu az utóbbi mellett döntött.32 Egyébként elég nehéz helyzete volt, mert a román kormány nem látta el kellő információkkal az otthoni helyzet felől3 3 és tájékozatlanságában nem is foglalhatott határozott álláspontot. Bár tervbe vett egy párizsi utat is, erről lemondott és hazautaztában augusztus 1-én Szebenben Lauriannal megegyeztek abban, hogy „a magyarokkal nincs mit kezdeni, vagy Bécsben, vagy Frankfurtban kell szerencsét próbálni!"3 4 A magyar-román összefogásnak Pesten megvoltak a kedvező hangulati elemei is, kedvezőbbek a szabadság vonalán, mint Bécsben, ahol a forradalom Pillersdorf bukásával (július 8.) és Doblhof miniszterelnöki kinevezésével (július 19.) a teljes halódás stádiumába került. Nem kevésbbé reménytelen volt a helyzet Frankfurt-30 OL Kossuth-iratok 459. sz. és közölve Deák Imrénél: Magyar Kisebbség, 1932. 606. S1 Anni 1848. II. 375. 32 Vö. 1. Ghica: Amintiri... 634. 33 Anul 1848. III. 152. 34 /. m. 646.
