Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 265 ban és Párizsban, ahol a fejlődés határozottan visszafelé fordult, míg a magyar kormányférfiak, Kossuth és Szemere még csak ezután tették meg legszebb nyilatkozataikali a magyar-román érdekközösség mellett. A kérdés lényegére élesen rávilágít a kormányhoz közelálló Kossuth Hirlapja cikke a konföderációról Brätianu kiküldetése idejében. Két tényező dönti el a magyar és a havaselvei román nép sorsát. Az egyik a cári előrenyomulás, a másik a dákoromán terv, mely utóbbi egyetértésüket megzavarja. A magyar-román konföderáció — a cikkíró véleménye szerint — mindkettőt megoldaná.35 A Kossuth Hirlapja továbbra is felszínen tartja a havaselvei forradalom ügyét s míg egyfelől elszigetelni óhajtaná a Kárpátok két oldalán élő románságot, másfelől kijelenti, hogy „szomszédainkért megteendjük mindazt, mit diplomatiai úton tenni lehet, hogy az orosz fcári] beavatkozástól őket megőrizzük.. ."3e Még határozottabb románbaráti hangot üt meg a radikális Népelem hasábjain Oroszhegyi Józsa cikke. „Oláh szomszédaink lerázták a nyűgöt, melly nemzeti életöket folytogatá ... Itt kettős combinatio merül fel a magyar nemzet előtt; miként viselendjük magunkat felébredt szomszédaink irányában, kikkel ügyes tapintattal szerencsés szövetségre léphetnénk? Mit teendenek a havasalföldi népnek magyarországi vér rokonai ez újabb viszonyokban? . .. Ok a küzdtér en magokra hagyatva meg nem állhatnak. Nekik segedelemre van szükségök . . . ... Ha Oláhország bukik, nemzeti létünk végerőfeszítésbe kerülend. Akkor hiába futkározunk Inspruckba, hiába kiabálunk a Camarilla fondorlatai ellen, —- Árpád ivadékának romlatlanul megőrzött erején kívül az úristen sem segít."37 Ezek szerint a magyar-román szövetség talaja Brätianu pesti tartózkodása idején tehát bizonyos mértékben elő volt készítve a sajtó által. Nem vált volna hátrányára az ügynek, ha a bukaresti kormány megbízottja ekkor érintkezésbe lép a kormánnyal. Kossuth Lajos emlékezetes július 11-i parlamenti beszédét — mely L'00.000 katona megajánlására vezetett — a Március Tizenötödike megrótta, mert nem számol az olaszokkal, mint lehető szövetségesekkel, a németek, angolok, franciák mellett.38 Brätianu fellépése esetén Kossuth talán a havaselveiekről sem hallgatott volna. Mindenki érezte, amit Kemény Zsigmond így fejezett ki: „azon harcra, melly nemzetiségünk föntarthatásáért előbb-utóbb ki fog vívatni, szövetségeseket kell keresnünk", különben „az aranjuezi szép napoknak [márciustól kezdve] vége van". 35 Magyar-, Orosz- s Oláh-ügy. Júl. 6. sz. Átvette a Pester Zeitung is, júl. 8. sz. és visszhangozza a Radicallap júl. 8. sz. is: Oláh-orosz ügy. 39 Júl. 9. sz. — „Az oláhoknak legjobb bizodalmuk van a magyarhoz, mert nekik — mondják — nincs természetesebb szövetségesök e föld hátán ... üo. aug. 1. sz. 37 Júl. 22. sz. 38 Júl. 12. sz.
