Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

a magyar-ROMÁN SZÖVETSÉG KÉRDÉSE 1848-IiAN 259 Az Ausztriából kiszakított magyarokat és szlávokat egy, vagy több új állammá kell megszervezni, „amelyek jelenleg Magyarországgal, később a moldvai és havaselvei fejedelemséggel és egyéb szomszéd országokkal együtt a németekétől különböző konföderációt képezhetnének" dunai konföderáció néven.8 Bälcescu és Golescu e terv ismeretében érkeztek haza Párizsból és megnyerték számára a bukaresti forradalmi bizottmány tagjait. A Magyarországon tapasztalt forró forradalmi hangulat alkalmas volt arra, hogy a lengyel tervek életrevalóságába vetett hitük növekedjék. Bälcescu még május vége felé levelet intézett volt szerkesztőtársának, A. Tr. Laurian-nak Bécsbe, — aki ezidőtájt a balázsfalvi gyűlés küldöttségének tagjaként járt ott fenn — és felszólította, hogy lépjen érintkezésbe a magyar kormánnyal egy szövetség megvalósítása érdekében. Bälcescu levelét sajnos nem ismer jük, csak Laurian válaszait. Laurian egyike volt azoknak az erdélyi értelmiségi elemeknek, akik a hegyeken túl keresték és találták meg a szülőföldjükön alig remélhető érvényesülést. Ezek az elemek, jobbára tanárok, a „szabad" román fejedelemségekben jelentős kulturális nevelőszerepet játszottak és 48 forradalmi megmozdulásaiban alkalmat láttak a nemzeti egyesülés politikai megvalósítására, vagy ennek legalább előkészítésére. Laurian és sok más társa Erdélybe sietett és megkísérelte az ottani értelmiséget dákoromán útra terelni. Laurian részt vett a balázsfalvi nagygyűlésen, mint annak egyik jegyzője és jelentős szerepet vitt a szebeni román comité irányításában. A balázsfalvi gyűlés által a császárhoz kiküldött deputációnak Laurian is tagja volt. A deputáció május 26-án érkezett fel Bécsbe és a császár június 7-én Innsbruckban fogadta. Bälcescu levelét Laurian visszatérőben Bécsben, a postán találta meg. Bälcescu pénzt is küldött neki a forradalmi bizottmány nevében a megbízatás költségeire, amelyre levelében megkérte, de ez a küldemény már nem találta Bécsben Lauriant. „Pesten átutaztamban — írja Bälcescunak válaszolva — elmentem azokhoz, akik Magyarország ügyeinek élén állnak, amint megparancsoltad nekem. A magyarok gyengék, sőt még gyengébbek, mint ahogy elképzelhetnéd, azonban olyan bátorságot és erőt színlelnek, amilyennel nem rendelkeznek. Azonkívül a magyar nyelvet ki akarják terjeszteni az összes többi nemzetiségre, azt akarják, hogy az övék legyen a diplomatikai [hivatalos] nyelv, amint ők nevezik és másról nem akarnak tudni. A magyarok csak 4 millió, körülvéve 10 millió nem-magyarral és észrevettem, hogy ők erősen érzik ezt a dolgot és ezért nem is igen akarnának idegen elemeket keblükbe fogadni. Svájci típusú konföderációt nem akarnak. Hajlandóbbaknak látszanak egy véd- és dacszövetséget elfogadni. De akkor a helyett, hogy ők adhatnának segítséget, kénytelenek éppen ők kérni segítséget tőlünk, különösen a horvátok, szerbek és cseh-szlávok ellen, akik azon a ponton van-8 Hanák P.: A magyar szabadságharc és a Habsburg monarchia elnyomott népei. (Forradalom és szabadságharc. Bp. 1948.) 434—5. 17*