Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
260 i. tótii zoltán пак, hogy összezúzzák őket. Nekünk azon kívül arra is igen ügyelnünk kell, hogy mi nem kezdhetünk háborút az ellenünk semmi rosszat nem tevő népekkel a magyarok érdekében, akik ném akarnak elismerni a magnkén kívül egyetlen nemzetiségei sem. Asszimilálni, a magyarba beolvasztani akarják az összes nemzetiségeket. Még a konföderált államok általános diétáján (ha létrejön) sem akarnak tudni más nyelvről a magyaron kívül. Az ördög ismeri el az efféle felsőbbséget! Annyit tudnod kell, hogy ők gyengék és gőgösek az elviselhetetlenségig; segítséget nem várhatsz tőlük, de baráti, kereskedelmi, stb. szövetségbe léphetsz velük. Fontoljátok meg jól ezt a dolgot, nehogy hibát kövessetek el és még rosszabb helyzetbe bonyolódjatok, mint amilyenben eddig voltatok!"9 Laurian idézett soraiból — melyekben a Balcescu által adott megbízatásáról számol be — kitetszik, hogy Balcescu szándéka Magyarország és Havaselve szoros kapcsolatának megteremtése volt egy dunai konföderáció keretei közt, melyben a magyar állam területe sértetlenül megmaradt volna és a keretei közt lakó románoknak jogai pontosan nem voltak körvonalazva. Leglényegesebb pontja ajánlatának azonban fegyveres segítség kérése volt egy esetleges cári intervenció esetére. Az únió megvalósulásának hetei nem voltak alkalmas időpont arra, hogy egyfelől az únió miatt elkeseredett Laurian, másfelől a diadalmámorban élő, asszimilációról és szupreínációról álmodozó magyarok közt megértő légkör alakuljon ki. De még ha kedvezőbb is lett volna a légkör, sein sikerülhetett volna a megegyezés, mert ez ellene látszott szólni az erdélyi román értelmiség társadalmi és politikai érdekeinek, ugyanis számára fontos volt, hogy a polgári forradalom után megszabaduljon nemcsak az arisztokrácia vezetőszerepétől, hanem azon kívül a magyar polgári rétegek versenyétől is. A Balcescu—Laurian levelezés sajnos nem sokat árul el я magyar-román szövetség tervéről. De tágabb háttere, a Czartoryskiféle dunai koncepció ebben a vonatkozásban széles — eléggé eltorzult — hullámgyűrűket vert fel európaszerte. A brassói Gazeta Transilvaniei bukaresti levelezője június 17-énlc és a párizsi le Constitutionnel június 18-án11 — tehát még a havaselvei forradalom kitörése előtt! — hasonló tervekről írnak. A párizsi lap szerint egy cári beavatkozás végetvetne ama román tervnek, mely egyesítené Havaselvét, Moldvát, Beszarábiát, Bukovinát és Erdély egy részét és az így létesített államot „Magyarország protektorátusa alá és az osztrák korona felsőbbsége alá helyezné". Megjegyzendő, hogy a párizsi le Siècle április 17-i számában bukaresti hírek alapján arról számol be, hogy a románok, a cár újabb beavatkozásától való félelmükben Magyarországhoz akarnak csatlakozni.12 Lherbette « Anul 1818. I. 637, 638—40, 693—5. (Jún. 29, júl. 2.) 1. т. I. 483—4. 11 1. т. I. 484. 12 Horváth Jenő: Magyar diplomácia... Bp. 1928.. 56.
