Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
258 i. tóth zoi.tAn A haladó román if júság már a harmincas évek közepétől kezdve barátságos viszonyba lépett a Czartoryski-féle emigrációval, így Balcescu legjobb barátja, Ghica János a lengyelekkel egyetértésben kezdte el 1836-ban a párizsi sajtópropagandát az egyetemes románság érdekében. A havaselvei és moldvai ifjak Párizsban rendszeres kapcsolatot tartottak fenn a Hôtel Lambert-rel, Czartoryski főhadiszállásával. Kiterjedt, közös tervezgetéseikről nem sokat tudunk, de a herceg érdeklődését eléggé kifejezi az a tény, hogy 1846-ban titkos megbízottaként kiküldte Kelet-Európába Hippolyte Desprez újságírót és közírót,4 aki Horvátország után Magyarországot, Erdélyt és Havaselvét is beutazta, megfigyeléseiről pedig az Illustration és a Revue des Deux Mondes hasábjain közölt nagy feltűnést keltő, elég alapos írásokat. Czartoryski 1846-ban a két román fejedelemség egyesítését ajánlotta a Portának, sőt 1847-ben Dáko-Románia felállítását is.5 Ugyanezen év végén Párizsban Czaikowski, Woronicz, Zwierkowski és Bystrzonowski közös lengyel munkatervet dolgoztak ki A. G. Golescuval és tekintettel voltak a román területi igényekre is.® Minderről Golescu kebelbarátjának, Bälcescu-nak természetesen tudnia kellett. Ebben az időben a forradalom határozottan a levegőben lógott, ezek a tervezgetések is a közeli forradalomra voltak beállítva. A februári forradalom után hazautaztukban Balcescu és Golescu találkoztak Hannoverben Bystrzonowski gróffal,7 aki nemsokára a délszláv-magyar kiegyezési kísérletek körül kapott fontos szerepet. Nem kétséges, hogy Bälcescu lengyel kapcsolatai ösztönzőleg hatottak egy magyar-román szövetségi gondolat kialakulása irányában. A lengyel hangulat 1848 elejéig, a magyarországi szláv nemzetiségek iránti rokonszenv miatt, általában inkább magyarellenes volt. De mihelyt a magyarság Béccsel közvetlen összeütközésbe került, a lengyel restaurációs politika érdekeinek megfelelően, az ellenszenvmerevsége a magyarok iránt határozottan engedett. Ugyanez a mozzanat teszi reményteljesebbé egy magyar-román közeledés lehetőségét is. A lengyel elképzelés szerint az osztrák birodalom örökébe most már nem tiszta szláv, hanem szláv-magyar konföderációs államalakulat kerül. Ahogy a magyar sikerek nőnek, ez a terv oda fejlődik, hogy Ausztria örökségét egyelőre egy független Magyarország foglalja el, melyben a szláv népek autonómiával rendelkeznének. A magyar mozgalom súlyát a lengyelek szemében az. olasz fölkelés miatt kívánatos nyomás Bécs ellen Magyarország irányából csak növelte. Ezért Czartoryski hangsúlyozta, hogy ,,el kell kerülni minden összecsapást a magyarok és szlávok közt, minden erőt az osztrák birodalom megsemmisítésére kell latba vetni." * Revue d'Histoire Comparée 1948. 3. sz. 5 Revista Istoricä 1934. 92. » Г/о. 1934. 339. 7 Amil 18A8 in Principatele Romane. I. 347—8.