Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
a magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 257 terveibe kapcsolódott bele és ezzel összefüggésben felvetette a szomszéd szabadságra törekvő népekkel való összefogás gondolatát is. Az ideiglenes francia kormány külügyminiszterének, Lamartinenak fellengős kijelentései a szabadságra törekvő népek megsegítéséről, mint ismeretes, üres szavaknak bizonyultak. Biztatásain fölhevülve, a bukaresti forradalmi bizottmány, melynek Bälcescu is tagja volt, húsvétra tervezte a forradalom kirobbantását. Ekkor érkezett meg Lamartine levele, melyben arra kérte a forradalmárokat, hogy külön küldöttje, a pesti születésű Mandl Lajos doktor megérkezéséig függesszék fel tervük végrehajtását. Mandl meg is érkezett május első felében Lamartine sajátkezű levelével, melyben a mozgalom megindítása előtt a megegyezést ajánlotta figyelmükbe a Portával és fölajánlotta konstantinápolyi követének, Aupick tábornoknak közvetítését. Ennek megfelelően június közepe táján Ghica János elindult tárgyalni Konstantinápolyija. Lamartine aggódásának oka a várható cári intervenció volt, melynek fenyegető árnyéka március óta ott lebegett Kelet-Európa térségei felett. Mandl jó reménységgel eltelve indult vissza Párizs felé, de mire megérkezett, Lamartine már nem volt külügyminiszter. A június 23-án kitört havaselvei forradalom többé nem számíthatott az egyre reakciósabbá váló francia polgári kormányzat támogatására. Ezzel a havaselvei forradalomnak az a külföldi támaszpillére dőlt ki, amelyre a románok leginkább építettek. A „Fiatal Romániának" ekkor már igen régi kapcsolatai voltak a méreteiben szinte nagyhatalmi politikát folytató lengyel emigrációval. Mint ismeretes, az 1830—31-i sikertelen lengyel fölkelés bukása után a lengyel emigrációnak egy demokratikus-köztársasági és egy arisztokratikusmonarhikus szárnya alakulti ki, utóbbi Czartoryski herceg vezetése alatt. Mindkettő már a harmincas évek óta törekedett az Oroszországgal szomszédos fejedelemségek politikai felhasználására. Mindkét párt állandó ügynököket tartott fenn ott, de míg a demokratapárt helyi, népi erőkre építette fel elképzeléseit, a Czartoryski-féle emigráció külpolitikai szövetségesekkel kívánta tervei megvalósítását elérni. Az öreg Czartoryski herceg és konstantinápolyi követe, Czaika-Czaikowski Mihály gróf kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek a fejedelemségek beszervezésére. A harmincas évek vége felé az ő kezdeményezésük adott lendületet az összes románok politikai egyesülése tervének, egy Nagy-Románia ugyanis sokkal erősebb szövetségestársa lehetett volna Lengyelországnak egy oroszellenes akcióban, mint a külön-külön gyönge és megosztott fejedelemségek. Czartoryski sok változaton átment tervei a románokon kívül a bolgárokra, szerbekre és görögökre is számítottak. Ezeknek területét ágensei sűrűn átszőtték. A lengyel propagandának igen komoly része volt abban, hogy az ismeretlen román probléma fokozatosan belekerült az európai politika érdeklődési körébe.8 ' T. Hóiban: Emigrafia polona in anii 1831—1818 fi influenfa ei asupra mifcärilor de independent ale Ramânilor. Revista Istoricä 1934. 325—344. 18
