Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 255 nowski gróffal. Azulán Drezdán és Bécsen át útitársával. A. G. Golescuval együtt Havaselve felé vette útját. A forradalmi Bécsből gőzhajón utazott Havaselve felé. Minthogy Bukarestbe április 20-a körül érkezett meg. Pestet érintenie kellett, itt is a forradalmi hangulat kellős közepébe került. Találkozása a magyar élettel tehát a forradalom jegyében történt. Valószínű, hogy valamelyes időt is tölthetett Pesten, ahol Nyáry Pál és társai ezekben a napokban szabadították ki Murgu Eftimiet fogságából, hasonló ünnepélyességgel, mint Táncsicsot pár héttel korábban. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy találkozott pesti románokkal, talán Murguval, régi tanítójával is. A magyarországi román értelmiség mindenfelé lelkes örömmel fogadta a márciusi eseményeket és az áprilisi törvényeket. Mindenfelé magyar-román barátkozás folyt. A magyarországi románság és a magyarság közt sohasem voll) ilyen meleg és bizalomteljes hangulat, mint ebben az időben. Ez a hangulat is csak táplálhatta tervét a magyar-román szövetségről, melynek távolabbi gyökereire később mutatunk rá. A forradalom tavasza természetesen a román fejedelemségeket sem hagyta érintetlenül. 1848 három román forradalmi eseménye Moldvában, Havaselvén és Erdélyben, szerves folyománya és része a nagy európai eseménysorozatnak. Európa felfigyelt rájuk, mert sorsuk érdekeit érintetile. A három forradalom belső jellegében és jelentőségében meglehetősen különbözött egymástól. Egyeztek abban, hogy a főprobléma mindenütt a feudálizmus felszámolása volt. Mindhárom tartományban egy feltörekvő, sokrétű, kevéssé fejlett polgári és polgárosodó nemesi réteg és értelmiség kereste helyét a nap alatt. Mindhárom tartományban a társadalom mélyén ott forrongott, mint kirobbanásra kész láva, az embertelen elnyomást és kizsákmányolást szenvedő paraszti nép. A forradalmak sorsát belülről a szélesen érteimezeit polgárság és a parasztság \iszonyulása volt hivatott eldönteni, kívülről a forradalom és a reakció erői közt folyó, akkor még eldöntetlen harc kimenetele volt az elhatározó. A polgárság önmagában gyönge, fejletlen, elégtelen volt a forradalmi feladat sikeres keresztülvitelére. A moldvai mozgalom tulajdonképen el sem jutóit a forradalomig. Szervezetlenül, fogyatékos célkitűzéssel, forradalmi akarat és a parasztság szervezett szövetsége nélkül, a mozgalom sorsa gyors és kikerülhetetlen bukás volt. Erdélyben a társadalmi kérdést — a parasztság 80%-a román jobbágy és zsellér volt — a nemzetiségi kérdés bonyolította. Az úr cs paraszt ellentétén a magyar úr-román paraszt nemzetiségi viszonyulása mérhetetlenül elsúlyosbította. Erdély egyesítésének kérdése Magyarországgal megosztotta az erdélyi román értelmiséget unionistákra és antiunionistákra. A magyar forradalom kínálkozó szövetségese, a román parasztság ott állt a maga társadalmi posztulátumaival, szabadság- és földigénylésével. De az erdélyi román középosztály nagyrésze — bár a paraszti szövetséges jelen-