Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

256 i. tótii zoltán tőségét felismerte — a „jó császár" legendájának vonalán maradva, érvényesülését egy magyar polgári rendben kevésbbé tudta elképzelni, mint az egyenjogúságot Ígérgető osztrák uralomban. A külön Erdélyben élvezni remélt többségi helyzetét az únióban jelentéktelen kisebbségi helyzet váltotta fel. Ezért — és a magyar nacionalizmus türelmetlensége miatt, mely nem akart hallani a románság nemzeti egyenjogúságáról — lett elsősorban antiunionistává, ezért hullott a bécsi reakció leselkedő karmai közé, magával sodorva a hazug bécsi ígéretek segítségével meglovagolt román parasztságot is, végül ezért hagyta magát eszközként felhasználtatni a kor egyik leghaladóbb és legszervezettebb ereje, a magyar szabadságharc ellen. Amikor Bälcescu Bukarestbe érkezett, Havaselvén már javában folyt a forradalmi szervezkedés. Kétség nem fér hozzá, ebben a tartományban rejtőzött aránylag a legtöbb polgári forradalmi energia és a paraszti fartaléksereg talán seholsem élt nagyobb nyomás és kizsákmányolás alatt, mint itt. De a polgárság itt is fejletlen, vékony réteg, melynek a nép felé alig van kapcsolata. A konok, cárbarát nagy bojárság makacsul ragaszkodik feudális alkotmányához. A kisbojárság az agrárkapitalizálódás következtében mindinkább a polgáriasodás útját járja, harcban áll a nagybojársággal és szerepet követel az állam vezetésében. Életformájában, külsőségekben ez a réteg nyugatias, franciás modorú, sőt részben beszédű is. Ideológiája az 1830—40-es évek párizsi szinkrétizmusának zűrzavarából táplálkozik. A haladó kisbojárság szövetségesei az értelmiség, a kishivatalnoki rend, a tisztikar egy része, a jobbmódú parasztság, a városi kereskedő és iparos társadalom. Végül a vidék végtelen nagybirtokain ott sínylődik a parasztság hatalmas forradalmi tömege. Havaselve politikailag forma szerint Törökország autonóm állama volt, melyet a valóságban a cár Bukarestben székelő konzulai kormányoztattak a hatalom nélküli fejedelem által. A haladó rétegek politikai álma egy önálló román állam volt, melyet a régi Dácia feltámasztásával három nagyhatalom uralma alatti területekből szerettek volna összeötvözni, de egyelőre, taktikai okokból megelégedtek volna legalább az egyesíteni remélt Havaselve és Moldva felszabadításával és függetlenítésével is, az orosz és török gyámkodás alól. Amikor Bälcescu hazaérkezett, az ország az általános forrongás tüzében égett. Duhamel orosz kiküldött és Talaat Effendi török biztos felszólították Bibescu fejedelmet, hogy erélyes kézzel teremtsen rendet. Mi sem természetesebb, ha a forradalmárok a hánykolódó, vajúdó Európa hátán szövetségesek után néztek, hogy tényleges erőtlenségükön segítsenek. A belpolitikai programra, mellyel most részletesebben nem foglalkozhatunk, a szokásos liberális polgári kívánságokból állt. A külpolitikai programm, mely nélkül az adott esetben a belső is béna, elsősorban Franciaország támogatására épített, azután a Czartoryski Ádám herceg vezette lengyel emigráció