Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a prágai szláv kongresszus centenáriumára 249 kergette az ausztriai szlávokat. De nemcsak ez történt. A Habsburgbirodalmon belüli forradalmak leverésével, amelyhez a szlávok aktív segítséget adták, a bécsi feudális abszolutizmus meghosszabbította az életét és így kitolódott a feudalizmus teljes felszámolá,sának az ideje Ausztriában. A nemzeti mozgalmak és forradalmak felszámolása egyben azt jelentette, hogy a polgári fejlődés nehezebb és kedvezőtlenebb körülmények között ment végbe a monarchiában. A gyarmati jellegű bécsi abszolutizmus helyreállította az uralmát és így a kapitalizmus Ausztria nem-osztrák területein sajátos, gyarmati korlátok között fejlődhetett. így a nem-osztrák népeket az osztrák tőkésosztály kizsákmányolta és akadályozta saját, tőkés gazdálkodásának a kiépítésében, összefoglalva: a szlávok ellenforradalmi szerepe a prágai forradalom leverése után jelentékeny mértékben kihatott az ausztriai forradalmi mozgalmak és a magyar szabadságharc leverésére. A reakció győzelme Ausztriában a szláv és nem-szláv népek számára egyaránt a gyarmati viszonyok és feudális maradványok továbbélését jelentette. így a szlávok ellenforradalmi cselekedete végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a levert forradalmak után a Habsburg-birodalomban (a nemosztrák területeken) a kapitalizmus gyarmati korlátok között fejlődött. A prágai szláv kongresszus utolsó, kedvező lehetőséget nyújtott a szláv vezetők számára abban a tekintetben, hogy a szláv nemzeti mozgalmak megtalálhassák az egyedül helyes utat nemzeti céljaik megvalósítása érdekében. A prágai forradalom kedvező légkört és környezetet teremtett a kongresszusi küldötteknek ahhoz, hogy forradalmi cselekvésre határozzák el magukat a főellenség, a Habsburg feudális abszolutizmus ellen. A kiküldöttek többsége nem élt ezzel a kedvező lehetőséggel, elvetette a forradalmi harc módszereit és csak a kongresszus kisebbsége sietett a prágai forradalom segítségére és vette ki a részét a továbbiakban is a forradalmi mozgalmakból. Mindazonáltal a kongresszus történelmi jelentősége abban áll, hogy siettette a szláv nemzetek öntudatraébredését. Ha az antifeudális és nemzeti mozgalmak során kialakult szláv öntudatot 1848-ban és 49-ben nacionalista vezetőik nagyrésze rossz irányba is terelte, ez az erősödő öntudat hozzájárult a későbbiek során ahhoz, hogy a 67-es osztrák-magyar kiegyezés alapjait támadva, a szlávok hosszú, szívós és sikeres küzdelmet folytassanak és vívjanak meg a nemzetiségi elnyomás ellen, az Osztrák-Magyar Monarchia megdöntéséért. A szláv burzsoázia és nemesség által vezetett nemzeti mozgalmak — a lengyelt kivéve — a prágai forradalom leverése és a szláv kongresszus szétkergetése után elveszítették haladó, antifeudális jellegüket és 1848 második felében, valamint 1849-ben az európai reakció uszályába sodródtak. így, ha elkészítjük 1848 mérlegét a szláv mozgalmakról, tekintettel kell lennünk azok mind progresszív, mind reakciós szakaszára.
