Századok – 1948

Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235

248 vigh károly Mivel Marx a szerint értékelte a nemzeteket, hogyan viszony-Ianak a forradalomhoz, ezért ítélte el a frankfurti parlament és a prágai kongresszus tanácskozásait. „Súlyos tapasztalati arra a meggyőződésre vezetett, hogy az ,európai nemzetek egyesítését' nem lehet megvalósítani frázisokkal és ájtatos kívánságokkal, hanem csak következetes forradalom és véres harc útiján."2

1 Maga a szláv kongresszus radikális forradalmi demokratikus balszárnya is élesen elítélte Palacky, Jellacic, Rajasics, Húrban és a többi szláv vezető politikáját, amivel kiszolgáltatták a szlávságot az európai reakciónak. A prágai kongresszus balszárnyának egyik vezére, Bakunin így írt erről Stúrnak: „Testvéreim! Mit csináltok? Hiszen tönkre teszitek a szlávságot! Elfelejtettétek, hogy ezzel lemondotok a szláv ügyről! A császár és az osztrák arisztokrácia szolgálatába álltok? Azt hiszitek, hogy a diplomácia megment benneteket? Pedig ez tönkre tesz benneteket. Forradalmi harccal jelentkeztetek és a reakciót szolgáljátok. Szerencsétlenséget hoztok a szlávságra".2

2 Engels egyik cikkében, amelyben az 1849-es év forradalmi küzdelmeinek az eredményeit mérlegeli, arra a kérdésre is megadja a választ, hogy milyen jutalmat kaptak a szlávok a reakciótól ellenforradalmi zsoldos-szerepükért: „Az, hogy az ellenforradalom félre vezette őket -— írja Engels —, hogy a ,szláv Ausztriára' nem gondoltak, sem ,az egyenjogú nemzetek federatív államára' (a szláv kongresszus egyik sokat hangoztatott tétele. Megj. tőlem, V. K.), legkevéisbbé pedig az ausztriai szlávok demokratikus intézményeire, mindez ezen árulással végre nyilvánvalóvá vált. A ,Szláv Lipa' nevű egyesületek ismét mindenütt a kormány mellett állanak és naponként újabb és újabb fájdalmas kelepcébe hagyták magukat becsalni. De most már késő a saját otthonban, a saját szoldateszka ellen, hatalom nélkül küzdeni, kitaszítva a németek és magyarok által, kiket elárultak, eltaszítva Európától és el kell viselniök ugyanazt a katonai despotizmust, melyet segítettek rázudítani Bécsre és a magyarokra ..." Ez valóban kemény igazság. A monarchiabeli szlávság segített leverni a forradalmat és mint utóbb kiderült, önmagát verte le. A Habsburg feudális abszolutizmus nemcsak a forradalmi harcok színhelyein, hanem egész Ausztriában, tehát a szláv területeken is helyreállította az uralmát. Az olasz, bécsi és magyar forradalmak leverése után az osztrák reakció félredobta a szlávokat, nem tartotta be a nekik tett ígéreteket és azokkal a szláv vezetőkkel szemben, akik számonkérték az ígéretek beváltását, ellenségesen bánt, rendőrségi megfigyelés alá helyezte őket, stb. A legalitásra való törekvés az ausztriai szláv nemzeti mozgalmakban, azaz a harmadik út a forradalom és ellenforradalom között, szükségszerűen és végzetesen az ellenforradalom karjaiba 21

Laco Novomesky, Marx és a szlovák nemzet, Pozsony, 1933, 31. 1 22

Laco Novomesky id. m. u. о.