Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a frágai szláv kongresszus centenáriumára 241 rabolt, kereskedett is, üzleti tevékenységet is folytatott, tehát a burzsoázia funkcióit gyakorolta. Erről írta Engels: „A feudális földbirtokosok mindinkább gabona-, gyapjú- és marhanagykereskedőkké alakulnak át, szereplésük az országgyűlésen következetesen burzsoá jellegű".1 2 Mindezek következtében a keleteurópai fejlődés a kapitalizmus küszöbén sok sajátosságot mutat. Sőt, az egyes társadalmakon belül is jelentős különbségeket észlelhetünk. A nemzetiségileg bonyolult területek bonyolult osztályviszonyokat hoztak létre. így pl. a kapitalizmus fejlődésének helyi különbségei az árukereskedelemre áttérő nemesség helyzetén is megmutatkoztak. A szláv polgárság és nemesség a piacon a más nemzetiségű polgárság és nemesség konkurrenciájával, az államban pedig ennek uralmával találta magát szemben. Ezért a szlávok harca nem irányulhatott csupán a feudális német, vagy magyar állam ellen, hanem egyidejűleg az idegen nemesség és polgárság elleni harcban is megmutatkozott. A szláv polgárság igyekezett magának biztosítani „saját", hazai piacát. Ezért álltak szemben ellenségesen egymással Ausztria különböző nemzetiségű területei. Ezért különböznek egymástól azok a feladatok, amelyeket a forradalom a szláv polgárság és más népek polgársága elé állított. A német polgárság legfontosabb nemzeti feladata a nemzeti egység megteremtése volt, a szláv polgárságé a más nemzet elnyomása alóli felszabadulás, ami egyben a saját nemzeti piac kérdését is megoldotta volna.13 Különösen bonyolult volt a helyzet olyan területeken, ahol a szláv népekre kettős elnyomás nehezedett. így pl. a szlováklakta Felvidéken érvényesült az osztrák abszolutizmus gyarmati elnyomása és ugyanakkor a magyar feudális uralkodóosztály kizsákmányolása. Ez a körülmény döntő befolyást gyakorolt a szlovák nemzeti mozgalom irányára. A szlovák nemzeti mozgalom élén polgári értelmiségi rétegek állottak. A fejletlen szlovák osztályviszonyok következtében hiányzott a nemzeti burzsoázia, sőt még nemzeti érzelmű szlovák nemesség is, úgy hogy ez a tanítói-papi értelmiségi réteg nem elsősorban a gyarmati kizsákmányolást érezte, hanem a magyar feudális uralkodóosztály kizsákmányolását a szlovák nép felett, valamint ugyanennek az uralkodóosztálynak a nemzetiségi elnyomását, amikor a magyar nacionalista vezetőréteg fellépett azok ellen a szlovák kulturális és politikai célkitűzések ellen, amelyek a szlovák nemzeti mozgalom gerincét jelentették. A magyar földesúr elnyomása közvetlenül a szlovák paraszt ellen, a magyar politikai vezetőréteg nemzetiségellenes politikája a szlovák polgári értelmiség ellen irányult. Ez volt a nyilvánvaló és közvetlen sérelem, amelynek következtében a szlovák nemzeti mozgalom vezetőosztálya a többi szláv nép nemzeti mozgalmaival együtt a főellenség, az abszolutista gyarmati elnyomó hatalom oldalára sodródott és ott ellenforradalmi zsoldos-szerepet vállalt a magyar szabadság-12 Marx és Engels munkái, V. k. 247. 1., oroszul. 13 Nyikilin, id. m., Voproszii isztorii, 1948. 7. sz., 31—32. 1. 16
