Századok – 1948

Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235

•242 vigh kAroly harc és általában az ausztriai forradalmak ellen. Nem véletlen, hogy a leggyengébb szláv nép, a szlovák adta a pánszlávizmus ideológusait, Kollárt és Safarikot. A szlovák viszonyok fejletlensége, a szlovák nemzeti mozgalom nehézsége késztette arra a szlovák nacionalista vezetőket, hogy gyengeségükben megpróbáljanak a többi szláv nép nemzeti mozgalmaira támaszkodni és azoktól segítséget kapni. Ez a gyengeségtudat a legjobban a szlovákokat hatotta áll, de felfedezhető a többi szláv népnél is. így különösen a szerbeknél, valamint horvátoknál és szlovéneknél.14 A viszonylag legfejlettebb szláv társadalmon, a csehen belül a nemzeti burzsoáziáé volt a vezetőszerep. Ez a burzsoázia — leszámítva ennek balszárnyát, a radikális forradalmi demokratákat —, amikor Csehországban a forradalomig élesedett a helyzet, jellemző módon nem a saját proletariátusára és parasztságára próbált támaszkodni nemzeti törekvéseinek kiharcolása érdekében, Bécs ellenében, hanem szintén a monarchiabeli szláv nemzeti mozgalmakkal keresett kapcsolatot. Ennek során a cseh burzsoázia, mint a legjelentékenyebb, legfejlettebb, legképzettebb vezetőosztálya a szláv nemzeti mozgalmaknak, élére állott a szláv politikai mozgalmaknak. A 48 előtti nemzetiségi viszonyok elmérgesedése és a nemzetiségi harc váltottak ki különböző próbálkozásokat olyan közös politikai alap megteremtésére, amelynek síkján megtárgyalásra kerülhetnek a nemzeti és politikai jellegű kérdések. Ezek a törekvések nem mindenütt nyilvánultak meg egyformán és azonos időben. Míg egyes helyeken a politikai eszmék fejlődése meglehetős magas színvonalat ért el és olyan tételek kialakításához vezetett, amelyeket még 1848-ban is hangoztattak (Horvátországban a nemzeti-politikai autonómia eszméjét kifejlesztő Kukuljevics-féle Programm, Csehországban a politikai röpiratok és az ausztroszlavizmus tételeinek kialakítása, a lengyel állam helyreállításának a terve), másutt 48 küszöbén a politikai fellendülés az irodalmi romantikában, a szláv törzsi egység, a szláv kölcsönösség eszméjének a kifejtésében nyilvánult meg (a Vajdaságban Szvetozár Miletics köre, szlovák területen Stúr mozgalma). Az is döntő jelentőségű volt e nemzeti mozgalmak menetére, hogy e mozgalmak vezetőosztályainak zöme csak másodlagosan érezte magán a bécsi abszolutizmus gyarmati kizsákmányolását, főprobléma a nemzeti elnyomás volt és az ezzel kapcsolatos nemzeti, politikai harc kérdései. A párizsi februári forradalom hatalmas lökést adott a monarchiabeli nemzeti mozgalmaknak is. Prága utcáin már március 8-án megjelentek a népet általános fegyverkezésre szólító, a cenzúra eltörlését, stb. követelő röpiratok. A március 11-én tartott népgyűlésen megalakult a Svetovaclavi Bizottság nevű politikai szerv, melynek tagjai a cseh és német polgárság, értelmiség és nemesség soraiból kerültek ki. E tények világosan bizonyítják, hogy a szlá-14

Nyikitin, id. m. Voproszii isztorii, 1948. 7. sz. 39. 1.