Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
•240 vigh kAroly hasonló hangnemben! ír: Soha nem látott veszély fenyegeti a magyarságot (t. i. a szláv veszély). Nem kétséges, hová állunk a szlávnémet összecsapás esetén. — Kossuth belpolitikai vonatkozásban is szlávellenes politikát vall. A nyelvi kérdésben igyekszik az összkormányt megnyerni. Azzal érvel, hogy az összkormánynak helyes érdekei is megkívánják, hogy a nemzetiségekkel szemben a szlávellenes magyarságot támogassa.9 A forradalom küszöbén, 1848 elején „Az illyr pártüzés" c. cikkben „Kossuth Hírlapja"1 0 a magyar nemzetet ajánlja az uralkodóház támaszául a forradalmi zűrzavarban (!), mert „a pánszláv elem az ausztriai háznak nem ad jövendőt". De nemcsak Kossulhnál, hanem a magyar nemzeti mozgalom és forradalom többi vezetőjénél is határozott szlávellenes magatartással találkozunk, ami részben abból a tényből táplálkozott, hogy a szláv népek nagy része nemzeti mozgalmaiban mindinkább reakciós erők felé igyekszik orientálódni és a cári Oroszországtól, valamint a bécsi udvartól, tehát Európa legreakciósabb hatalmasságaitól reméli nemzeti céljainak a megvalósítását. Cikkünk nem engedi meg, hogy erre a kérdésre bővebben kitérjünk, azonban meg kell jegyeznünk, hogy Kossuth 1848 után revízió alá vette korábbi szlávellenes nézeteit. Különösen az emigrációban látta világosan, hogy a magyar függetlenség elválaszthatatlan a szomszéd xiépek, tehát a szlávok függetlenségétől. Mind a konfederációs koncepciójában, mind egyéb politikai törekvésében központi tételként szerepelt a magyar és szláv népek függetlensége és ennek előfeltétele: harc a német szolgaság és a cári zsarnokság ellen. Felmerül a kérdés: a szlávok nemzeti mozgalmainak a kialakítására milyen döntő befolyást gyakoroltak a gazdasági alapszerkezetben végbemenő változások és a társadalmi átrétegeződés folyamata? A szlávlakta területeken a kapitalizmus a különleges viszonyoknak megfelelően fejlődött s a polgárság sem úgy alakult ki, mint Európa más országaiban, vagy Ausztria más tartományaiban. Kelet-Európában — ahogy Marx megfogalmazta — egy „elpolgárosodó feudalizmus" keletkezett. Annak következtében, hogy Amerika felfedezésével a Földközi-tenger medencéje elveszítette korábbi jelentőségét és a kapitalista fejlődés megindult az Atlantióceánmenti országokban, Kelet-Európa — a török behatolás következtében is — visszamaradt a gazdasági és társadalmi fejlődésben. A feudalizmusnak ezen sajátos keleteurópai talaján jött létre a Habsburg-abszolutizmus — ahogy arra Sztálin rámutatott 1921-ben a SZUK(b) Pártjának központi bizottságában a nemzetiségi kérdésről tartott beszámolójában.11 Ez a visszamaradás a városok és a városi polgárság elsorvadásában, elsatnyulásában, valamint abban nyilvánult meg, hogy a nemesség, azon kívül, hogy földet 9 „Igénytelen nézetek", P. H. 1,842., 184. sz. 10 1848., 2. sz. 11 Sztálin, müvei, V. k. 34. 1„ oroszul.
