Századok – 1948
Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208
a szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt 215 gárság konstruálja meg ezt az ideológiát, amely kétségtelenül mutatja azt, hogy őmaga gyenge, céljának elérésében feltétlenül szüksége van más, fejlettebb szláv népek polgárságának támogatására. Ez az ideológia döntő módon kulturális jellegű — és ebben a formájában kapcsolódik a szlovák mozgalom első fázisához —, mégis nyilvánvalóan látszik politikai vonala: a szláv népekkel való szövetség. A szlovák nemzeti mozgalom fejlődésének ebben a második fázisában a szlovák parasztságot, a szlovák tömegeket nem szervezi meg, nem kíván a parasztságra támaszkodni, a nemzetállam megvalósítása érdekében. Ilyenformán a feudalizmus elleni küzdelem háttérbe szorul.1 6 A szlovák mozgalom e második fázisának kulturális követelései (ezek már részben politikai küzdelmeknek foghatók fel) teljesen eredménytelenek voltak. Ez bizonyosfokú tisztulást, de egyben szakadást hozott létre a szlovák polgárság soraiban. Voltak olyanok, akik a megkezdett úton akartak továbbhaladni. A nemességre és a konzervatív szláv polgárságra kívántak támaszkodni célkitűzéseik megvalósítása érdekében. Ez a csoport tehát nem a feudalizmus ellen, hanem csak a magyar középnemesség polgári nemzetállam törekvése ellen harcolt úgy, hogy az osztrákbarát nemességre és a konzervatív, ugyancsak osztrákbarát szláv polgárságra támaszkodott. A szlovák nép, a szlovák parasztság érdekeit nem iktatták be célkitűzéseik közé. Kollár János állott a konzervatív szlovák polgárság élén. Kollár Seberini superintendenshez írott levelében, a pozsonyi csehszlovák katedra érdekében indított akciójával kapcsolatban mondja, hogy személyesen látogatott meg néhány főnemest, akik adakozni fognak a csehszlovák katedra részére. Mindez azt mutatja, hogy Kollár a nemesség támogatását veszi igénybe, nemzeti-polgári célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A feudalizmus elleni harc ilyenformán szóba sem kerülhet. Stúr, Húrban és Hodza, polgári célokért folytatott küzdelmében a szlovák parasztság adta volna a társadalmi hátvédet. (Hogy nem sikerült a szlovák parasztság megnyerése, az különböző okokkal magyarázható, mindenesetre törekvésük a parasztság megnyerésére helyes politikai felismerést jelentett.) Ennek kapcsán a pán-16 Ebben a korszakban a szlovák polgárság több beadvánnyal fordult az uralkodóhoz, illetőleg az országgyűléshez. Ezek a petíciók már politikai küzdelem megnyilvánulásának foghatók fel, de tartalmuk mutatja, hogy a szlovák polgárság a fejletlen gazdasági és társadalmi viszonyok következményeképen — polgári-nemzeti célkitűzéseit még csak a kultúra területén kívánja megvalósítani, a nélkül, hogy a szlovák nép tömegeinek megszervezéséhez fogna. Az uralkodóhoz benyújtott szlovák petíció például a panaszok elsorolása után többek között szlovák cenzor kinevezését kéri Budára és Pozsonyba, kéri a pozsonyi csehszlovák katedra és alapítvány megerősítését és hasonló tanszékek létesítését oly intézetekben, ahol csehszlovák tanszék nincs. Ugyancsak kérnek csehszlovák katedrát a pesti egyetemre. E korszakkal részletesen foglalkozik Rapant Daniel Slovensky preslolny prosbopis z roku 1842. c. kétkötetes munkájában. E követelésekről I. k. 107. oldalán emlékezik meg.