Századok – 1948

Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150

164 ember győző az irodának adott utasítás mondotta — és melyeket lehet elintézés végett a minisztériumokhoz átküldeni. Az elnöki ügyek nem kerültek a hetenkinti egyszer (sőt lehet, hogy még ritkábban) tartott bizottmányi ülésekben tárgyalásra. Sürgősségük sem engedte meg ezt a késedelmet. Ezeket az ügyeket Kossuth saját maga intézte el. Fogalmazatainak, sőt sajátkezűleg írt leveleinek egész erdeje tanúskodik e munka minden képzeletet meghaladó méreteiről. Segítségül a bizottmány elnöki irodáját vette igénybe, amit a miniszterelnökségtől örökölt, de sokkal nagyobb méretűvé fejlesztett ki, és amire azután mint kormányzó is támaszkodott.4

2 Magának a bizottmánynak a jelentősége, noha megszakítás nélkül működött, az elnökkel és az elnöki irodával szemben természetesen elhalványodott. 1849-ben, amikor a képviselőház és a kormány Debrecenbe költözött, a bizottmány nevében szinte kizá" Ebben az emberfelettinek mondható munkában az elnöki iroda volt a segítségére. Ezt az irodát a miniszterelnökségtől vette át és jelentékenyen kibővítette. A Közlöny 1848. december 12-i számában közzétett kimutatás szerint a ,,kormányelnöki hivatal"-nak a következő személyzete volt: 7 titoknok, 1 fogalmazósegéd, 1 irodaigazgató. 1 levéltárnok, 1 pénztárnok, 1 kiadó, 2 iktató, 2 lastromozó, 13 írnok, 2 szolga, valamint lovas- és gyalogfutárok. A fogalmazói munkát a titkárok (Stuller Ferenc, Rákóczy János, Térey Ignác, Csernátoni Lajos, Vahot Sándor, Szőllősi Nagy Ferenc és Kovács Károly) végezték. Az iroda munkáját így szabályozta Kossuthnak egyik rendelete: „Minden hivatalos iromány, mi az elnök úrhoz és a honvédelmi bizottmányhoz címezve jő, kivétel nélkül elnöki titkár, Stuller Ferenc kezébe adandó. — A leveleket egyedül ő bontja fel. Felbontván osztályozza. A confidentialisokat sajátkezűleg megszámozván s a kivonatol rájok írván, személyesen átadja az elnöknek. A tisztán közigazgatásiakat indukáltatja (iktatatja), a kivonatot ráírja vagy segédjével ráíratja. — A beiktatás után azokat, melyek a ministeriumokat illetik, comitiva (kísérő jegyzék) mellett saját aláírása alatt szétkiildi. — A többieket számszerinti jegyzék mellett anteaktákkal instruáltatja (felszerelteti) s átadja Rákóczy János elnöki titkárnak. — Azokat, amelyek tüsténti elintézést igényelnek, vagy hadi operaliókra vonatkozó jelentések, haladék nélkül, nem várva be a többiek rendbeszedését, adja be (nyilván Kossuthnak). — Rákóczy az elnöki titoknokok közt kiosztja (az iratokat). — A Stuller által beküldött jegyzékbeni szám után minden titoknok saját nevét odaírja, s átvévén az irományokat, előadás (referálás) alá betanulja. Amire gondolja, elkészíti a határozat proiectumát s referál. Referada után elkészíti a fogalmazást, azt az elnöknek bemutatja. S elnöki látomásozás után, mely nélkül semmit, de semmit tisztáztatni nem szabad, referált actáival együtt, számszerint, amint átvette, Rákóczy titkárnak ismét visszaadja. — Rákóczy ugyanazon jegyzék szerént, amelyet Stullertől kapott, a beadványokat a kész fogalmazásokkal egyetemben átadja az irodaigazgatőnak és senki másnak. — Az irodaigazgató a leírandókat kiosztja az írnokok között. — Ezek leírván, visszaadják az irodaigazgatónak. .— Ez az aláírni valókat beadja az elnöknek, aláírás után pedig a kiadónak. Átad egyszersmind a kiadónak az igazgató minden tárgyalt, tudomásul, vagy levéltárba tétetni rendelt iratokat, avégett, hogy a kiadó ismét azon jegyzék szerént, amely mellett Stuller az iratokat beadta, átadhassa a levéltárnoknak — Ez a lajstromozókkal lajstromot készíttet s az irományokat kötetekben a levéltárba leteszi." (Orsz. Lvt. Kossut h-Miscellen, 96. sz.)