Századok – 1948

Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101

parasztságunk és a forradalom vezetése 127 — Tiszteljétek hát a' törvényeket, polgárok! — Ezt szabadságtok érdeke kívánja."11

5 Az urak felé pedig így képviseli Táncsics a nemzeti egység politikáját: „A jövö és már küszöbön álló... országgyűlésnek egyik legfőbb, sőt teljes meggyőződésem szerint kimondva, legelső kötelessége gyanánt kell tekintenie minden úrbéri tartozást tökéletesen megszüntetni, mert különben az illy földek örökös viszálkodásra szolgáltatnának okot, pedig az országnak semmire sincs olly nagy szüksége mint békére, egyetértésre. — Hiszen a ki most azt indítványozná, hogy az illynemű földek és azoknak haszonvevői az eddigi állapotban maradjanak: az polgári háborút indítványozna; az az egyenlőséget lábbal taposná."11

6 Az országgyűlésre kerek programmal megy Táncsics: politikai hitvallásában követeli a bordézsma eltörlését, a kisebb királyi haszonvételeknek a községekre ruházását, a jobbágyi viszonyokat leplező szerződések megsemmisítését, a földesurak régebbi szántó-és legelőfoglalásainak jóvátételét s, mint már említettük, hogy csak azok a földesurak részesüljenek kármentesítésben, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a háromezer forintot. Sőt itt jelentkezik nála először az a követelés, „hogy bárhol és bármikor a haza ellen föltámadt pártütők földei magyar zsölléreknek és önkéntes vitéz katonáknak adassanak . . ,"m

Táncsicsnak a földosztás kérdésében elfoglalt álláspontja ugyanis rendkívül gyorsan fejlődik a forradalom folyamán. A márciusi napokban még azt hiszi, hogy a béreknek a jobbágyfelszabadítással együttjáró emelkedése jelentősen javítani fog a zsellérek helyzetén s elkerülhetővé teszi a földosztást, amely kétélű fegyver lehet: átállítván az urakat a reakció oldalára, könnyen a forradalom bukását eredményezheti. Ekkor még így ír osztályos társaihoz: „Az igazi munkás nem szorul más fáradságának gyümölcsére soha. A' valódi munkásnak becsülete nem engedi, hogy polgártársának még kérelemmel is terhére legyen, annál kevesbé engedi azt, hogy igaztalan uton módon annak keresményében akarjon részesülni. Mi eddigi nyomasztó helyzetünkben sem nyujtottuk ki kezünket mások vagyona után, midőn munkálkodásunkban sokfélekép akadályozva voltunk: hát most tennők-e, midőn minden akadályok le vannak rontva? Hitványnak tekintjük ettől fogva azt, ki most szabadon munkálkodhatván mégis nyomoruságrol panaszolkodik, hacsak természeti hibája által nincs akadályozva."11

8 De hamarosan belátja, hogy a „szabadon munkálkodhatás" lényegében mit sem javít a zsellérek helyzetén, — s nem volna olyan jó politikus, amilyen, ha erről nem éppen a paraszti tömegeknek azok a megmozdulásai győznék meg, amelyeket még májusban is 115

Hunyadi Károly: Szabadság és törvény, MU 1848 máj. 7. 6. sz. 84. 1. u' Úrbér és még sem úrbér, u. o. jún. 4. 10. sz. 153. 1. 117

Politikai hitvallásom, u. o. júl. 9. 15. sz. 225—226. 1. 118

Hazafiak!, u. o. ápr. 2. 1. sz. 13—14. 1.