Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
PARASZTSÁGUNK ÉS A FORRADALOM VEZETÉSE 119 adószedőnek; minek k[övet]k[ezésé]ben tudósító fősz[olga]biró őket sem meg nem erősítette, sem föl nem eskette.""" Az urak tehát szemmelláthatóan saját törvényeikhez is csak addig ragaszkodnak, amíg azok közvetlenül szolgálják érdekeiket. Amikor az izsáki parasztok már jogszerűen is megtarthatják a tisztújítást, akkor sem hajlandóak beiktatni a lakosok többsége által választott új elöljárókat, mert azok sejthetőleg nem őket szolgálnák. Táncsicsnak, aki mindent kész alárendelni az ellenforradalom elleni egységes kiállás érdekének s aki ennek megfelelően, mint láttuk, még a nemesi jobbágyfelszabadítás meséjét is hajlandó terjeszteni a nép között, Táncsicsnak kell tiltakoznia a Földváry Gáborok aljasságai ellen, mondván: „Kérem önöket, megyei tisztviselők, a haza üdvösségére kérem, önök miveltségöknél, meg hivatalos állásuknál fogva is, jobban tudhatják, mit kell törvényesen tenni, ne adjanak okot elégedetlenségre."67 Táncsics jól tudja, hogy az ilyen sérelmek nagyon alkalmasak az urak és a parasztok közötti szakadék elmélyítésére, nagyon alkalmasak tehát a forradalmi erők akkor, a nemesség balratolódása idején még valóban kívánatos egységének megbontására. A Földváry Gáborokat azonban a kérdésnek ilyen föltevése nem érdekli, a Földváry Gáborok nem hajlandóak alárendelni a haza üdvösségének osztályérdekeik száz százalékos védelmét. Földváry Gábor Táncsics tiltakozásának ellenére sem tartja tiszteletben az izsáki parasztok akaratát s meghagyja hivatalában a régi elöljáróságot. E miatt Izsákon zavargások törnek ki, a lakosok meg akarják fosztani hivataluktól a régi elöljárókat.68 A zavargásoknak azután Windischgrätz támadása vet véget. Alighanem már az eddigiekből is kitűnt, hogy az urak nemcsak a vármegyei választmányt, nemcsak a községi elöljáróságokat tartják továbbra is birtokukban, hanem, amint a miniszteriális tisztviselők zöme is szolgálta már a múltban a „király"-t, úgy a megvei tisztviselők is azok maradnak, akik a forradalom előtt voltak. Nem lehet meglepő tehát az a kép, amelyet Kossuthnak kell majd nefvvenkilenc áprilisában rajzolnia róluk: „Köz botránkozást okozott a nemzetben s az ország kormányánál azon tapasztalás, hogy midőn Budapestről az akkori körülményekhez képest, épen a haza megmentésének érdekében az országgyűlésnek s kormánynak székhelye, Debreczenbe ideiglenesen áttétetett, Pestmegyének tisztikara hűtlenül a törvényhez, alkotmányhoz s Pestmegye régi dicsőségéhez, igen kevés kivételekkel (mellyek között Ács Károly sz[olga]biró legkitűnőbb helyet foglal) nem csak hogy elmulasztotta, a megye erkölcsi személyességét a törvényhatóságot székhelyének más biztos helyre áttételével megmenteni, nem csak hogy a zsarnok ellenség első felhívására tömegestől sietett a haza ellenségeinek meghódolni, s a megyebeli községek elöljáróit hasonló meghódolásokra kényszeríteni, hanem még ezen felül az ellenség honáruló biztosának Babarczy Antalnak, túl physicai kényszerűség határain vak eszközévé is aljasult a haza, nem•• PML VJk 1848 : 7139. "7 MU 1848. dec. 22. 24. sz. 99. 1. 66 PML KJk 1848 : 7806.
