Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
PARASZTSÁGUNK ÉS A PORRADALOM VEZETÉSE 113 lására.4 1 A kármentesítésnél nagyobb pénzszerzési lehetőséget azonban nem látnak. A birtokosok ezért egyre hangosabban követelik a kármentesítés végrehajtását. Mocsári/ Erzsébet pomázi közbirtokos szerényen így fordul például negyvennyolc decemberében, a legnagyobb veszély idején a Honvédelmi Bizottmányhoz: „ ... A' meg maradt néhány hóid szántó főid mivelésére megszüntetett elegendő robot 's a' vólt jobbágy elvesztett kilenczedén felöl, — a' további gazdalkodásra majorsági erő lévén szükséges, ezt a' meg csökkent jelen hitel crisis idejébe elő teremteni nem lehet, haszonbérlöt pedig, ki az ország zavar körülményei között bizonytalan aratás fejében vetni magát felajánlaná, nem kaphatni. — És illy körülmények között mind a' mellett is, hogy a' törvényesített ha bár még egészben ki nem vívott általános szabadságot szívünk mély érzetéből üdvözöljük is — 's tellyes kivíhatását lelkesen óhajtyuk is, — anyagi szükségeink fedezhetése végett azért folyamodunk illő tisztelettel, miszerint legalább jelenlegi súlyos körülményeinket tekintvén, — az állomány által úgy is elvileg már elfogadott kárpótlási összegből ezer ezüst forintokat előlegezni szíveskednék."42 Windischgrätz már a kapuk előtt áll, s Korizmics szerkesztő és miniszteri osztálytitoknok úr szerint „alig van a törvényhozásnak előkelőbb teendője, mint végrehajtani az úrbéri kárpótlást, mellyet a törvény a nemzeti becsület garantiája mellett kikötött, s mellyet a becsületes magyar nemzet, meg vagyok győződve már életbe is léptetett volna, ha szegény hazánkra olly nehéz napok nem küldetnek".43 Korizmics persze téved. A becsületes magyar nemzet akkor sem fizette volna meg 1848-ban az úrbéri kárpótlást, ha nem tört volna ki a szabadságharc. Nem fizette volna meg, mert nem lett volna miből megfizetnie az ország teljes pénzforgalmánál is jóval nagyobb összeget. Ezt maguk a kármentesítés kérdésével kapcsolatos országgyűlési tárgyalások is bizonyítják, amelyek, bár „előkelő" helyet foglalnak el a többségében Korizmics úrral egyetértő országgyűlés napirendjén, attól eltekintve, hogy eredménytelenül megszakadnak, képtelenek megjelölni a fizetésre kötelezett államkincstár pénzforrásait.4 4 Hogy az urak mennyire tisztában vannak a kármentesítés végrehajtásának nehézségeivel, jól mutatják azok az esetek, amikor magukat már régebben, saját költségükön megváltott parasztok, illetve községek kérik, hogy az államkincstár térítse meg most nekik örökváltságra költött pénzüket. Kecskeméti városa például ilyen címen többet mint háromszázezer forintot követel az államtól. A városnak az országgyűléshez intézett folya-41 Korizmics [László]: Hazánk mezőgazdasági átalakulása, GL 1849 jan. 18. 2. sz. 18. !. 4-' OL AR Lad. XX22, Fase. 5B, No 4a. 43 Korizmics, i. h. 1849 jan. 1. 1. sz. 5. 1. 44 A kármentesítés kérdésének országgyűlési vitájáról részletesen: Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban, Bp, 1946, 30U—332. 1. 8
