Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
106 8PIRA GYÖRGY többé nincs mit várnia a ,,király"-tól, királytisztlelete kezd összeomlani. Ha nem is teljes, de sok igazsággal állíthatja majd egy év múlva Atádi Vilmos, „hogy nincs ember már ez országban, a ki lelke mélyéből ne utálná a királyt, kit még alig egy esztendeje bálványozott, de kiről Isten maga tépte le, hatalmas kezeivel, azon fényt, mellybe burkolva volt a király a nép szeme előtt, hogy annak belső undokságait ne pillanthassa meg".1 2 Sokkal nagyobb kiterjedésű és lényegesen nagyobb hatású a nemesség agitációja, amely az udvari agitáció ellentéteként azzal az érveléssel igyekszik a parasztokat uraiknak oldalára állítani, hogy az urak harcolták ki az országgyűlésen kényszeríttetés nélkül, nagylelkűségből, önzetlen emberszeretetből a jobbágyfelszabadítást. A nemesség agitációs vonalát legtömörebben így foglalja össze az urak egyik legbecstelenebb lakája, Vas Gereben: ,,A' mi pedig a' birtokfelszabaditást illette, azt tette a' kaputos ur, a' kié volt a' föld; és midőn velünk megosztozott a' teherben, isten és emberek előtt meghazudtolta az ámítók szavait', hogy csak a' király a' jó barát, az uri nép pedig ellenségünk."1 3 Ennek az agitációnak van is hatása, hiszen, bár az országgyűlés az állítólag Rákos mezején táborozó parasztseregtől féltében szabadította fel a jobbágyokat, valójában a pesti forradalomban nem vettek részt parasztok, valójában sehol az országban nem készült parasztságunk felkelésre, az országgyűlési rendeket valójában nem a parasztság aktív forradalmisága, csak a parasztságban élő forradalmi feszültség és a pesti plebejus mozgalom félemlítette meg. Ha a jobbágyfelszabadítást parasztmozgalniak előzték volna meg, aminthogy nem előzték meg, talán azt hinnék a parasztok, hogy felszabadulásukat önmaguknak köszönhetik. Ha a márciusi ifjaknak jó kapcsolataik volnának a paraszti tömegekkel, aminthogy ilyen kapcsolataik nincsenek, talán felismernék a parasztok, hogy felszabadulásukat a pesti forradalomnak köszönhetik. így azonban nem csodálatos, hogy a parasztok helyenkint teljes mértékben felülnek az úri agitációnak, elhiszik, hogy uraiknak köszönhetik a szabadságot, s még hálálkodnak is érte. Ez történik a jobbágyfelszabadítás kihirdetésekor például Bugyi községben, ahonnan az egyik úr következőképen tudósít minket a felszabadítás hírének a nép körében kiváltott hatásáról: Március 23-án történt meg nálunk a' még törvénnyé nem vált, de azért közzé tétetni jónak hitt közteherviselésről, úrbéri tartozások és papi dézmák megszüntetéséről szóiló törvényjavaslatok kihirdetése. Helységünk lakosainak értelmességével összhangzásban volt azon tiszta öröm, meilyet bennök állapotjoknak minden reményeiket meghaladó javulása támasztott. Örömük következtében az elöljárók nemzeti szinü lobogókat vőnek kezeikbe, 's nagyszámú tömeg kíséretében, muzsikaszó mellett, de a' legszebb rendben járták végig az utczákat, tisztelegtek lel« Atádi Vilmos: Éljen a köztársaság!, NB 1849 máj. 21. 18. sz. 275. 1. 13 Vas Gereban: Értsünk szót!, NB 1848 szept. 3. 14. sz. 214. 1.
