Századok – 1948
Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101
PARASZTSÁGUNK ÉS A FORRADALOM VEZETÉSE 107 készeiknél, felkeresték eddigi földesuraik lakásaikat, éltetvén a' királyt, az őket boldogitolt törvényhozó testületet, volt földesuraikat 's azoknak tisztjeiket, hálás elismerésüket fejezvén ki a' felett, hogy ez utóbbiak az eddigi törvényekben megengedett szigorúbb rendszabályokat ellenök soha gyakorlatba nem vették. Gyönyörű látvány volt e' századok óta elnyomott néposztályt szabadsága első perczeiben illy szép magamérséklettel látni.. ,"14 Ilyen látványban azonban nem sok helyen gyönyörködhetnek az urak. A nemesi agitáció, egyes ilyen kivételektől eltekintve, általában csak annyi hatást ér el, hogy bizonyos mértékben kiábrándítja a parasztokat a „király"-ból, de nem teszi őket egyszersmind a földesurak híveivé. Egy névtelen röpirat elpanaszolja, hogy „találkoztak jobbágy emberek, kik még jó formán szagát sem érezték meg a' robot és dézma alóli felszabadulásnak, még csak azt sem mondták földesuruknak, hogy eb ura a' fakó! annál kevesbbé, hogy megköszönték volna a' robot és dézmának elengedését".1 5 Egy klerikális bértollnok szerint „szomorúan tapasztalhatni itt! ott, az úr teremtésének szidásával 's több illy félékkel illetni a' kaputos osztályt, a' nemességet; melly kalácsot adott, 's mi követ hajigálunk rájuk".16 Egy köztisztviselők számára készült agitációs vezérfonal problematikája is elárulja: parasztjaink elhiszik, hogy nem a királv, de nem hiszik el, hogy az országgyűlés, s különösen azt nem, hogy az országgyűlés jószántából szabadította fel őket. A vezérfonal szerint a parasztok ilyen kérdéssel fordulhatnak a nemesi agitátorhoz: „Mégis kell valaminek lenni a' dologba: hogy bennünket ugy egyszerre megszabadítottak," — s erre az agitátornak ezt kell válaszolnia: „Először a' római pápa17 szabadította meg a' maga népét, ezután ennek példájára a' Magyar országgyűlés tikteket is iparkodott megszabadítani." Ilyen felvilágosításra azonban minden bizonnyal csak a vezérfonal szerint felelik a parasztok azt, hogy „Isten áldja meg a' jó pápánkat és az országgyűlést!,"1 8 — a valóságban nyilván szívesebben hallgatnak azokra az egyszerű néptanítókra, akik egyszerre szállnak szembe mind a „király", mind az urak által történt jobbágyfelszabadítás propagandájával, s akik, mivel nem állíthatják, hogy a nép maga szabadította fel önmagát, s mivel nem tudják, hogy a nép felszabadítását a pesti forradalom vívta ki, parasztságunk vallásos ideológiájára támaszkodva azt hirdetik, hogy „az isten megszánt bennünket, megsokalta az urak által rajtunk tett hosszú uralkodást, nem nézhette már lábainkon 11 Simon Pál: Tudósítás, és jó szándékú nyilatkozat a' vidékről, MG 1848 ápr. 2. 29. sz. 3111—312. 1. A kiemelés tőlem — S. Gy. 15 A' király tanácsadója megmagyarázza a' népnek az uj törvényeket, Buda, 1848, 17. 1. " Matarits: Egy kis leczke!, KN 1848 okt. 19. 16. sz. 124. 1. 17 IX. Pius. 18 Fügefy Ferencz: A' falusi nótárius és jobbágy polgártársaink értekeznek a' szabadságról, Pest, 1848, 8. 1. A kiemelés tőlem — S. Gy.
