Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

•90 TÓTH ZOl.T.is* De talán sokkal többet is sikerült bizonyítanunk. Hartvik irányadó voltának elismerése után illetve attól fogva, a Ranzanusfenntartotta hagyomány mindinkább elsorvadt s csak lappangó életet élt egészen Ranzanusig. Ranzanus elenchusában bukkan fel elsőízben önállóan a Hartvikkal nem azonosítható „Vita beati Stephani", ilyen körülmények között egészen rejtélyesen hangzó-s Mátyás Flórián érdeklődését és gyanúját kiváltó címe. De a lappangás nem jelentett pusztulást. A Mügeln-képviselte kettősséget, ezt a Inresa Janus-arculatot, melyet alapjában a Zágrábi Krónika s a Képes Krónika miniátora is oszl, fokozott élességgel sikerült Ronl'ini szövegéhen is fellelnünk, ki a két típust nyílt mellérendeltség alakjában, az egymástól való elvi elkülönültség hallgatólagos hangsúlyozásával alkalmazta. Ö az alakulástörténet, illetve hagyománykezelés harmadik fázisának önmagában is döntő jelentésű képviselője, kit nemcsak bizonyító ereje miatt volt fontos lelepleznünk. Az ő előadásán keresztül világosodhatott meg előttünk, hogy a Gézát méltányló változat, bár élő és alakító hatását régen elvesztette, még a XV. században is hozzáférhető volt. Ranzanus idegenszerű egyedülvalósága ezáltal váll igazán érthetővé. és magyarázhatóvá. S ha a kél humanista író kortárs-volta és késeikeltű szövegezése netalán az előbbiek ellenére is aggályokat kelthetne, ugyanezt az argumentumot jóval korábbi, javaközépkori külsőben is bemutathatjuk. Kézai Géza kiválasztottságáról írott néhány sorát történetkutatásunk, úgy'találom, nem bírálta el egész jelentőségében. Nem is tehette. Tiszta képet szereznünk t. i. teljesen lehetetlen a ranzanusi szövegezéstípus pontos szemmeltartása nélkül. Történetírásunk csak Hartvik hatását szokta volt eme helyre nézve elismerni, pedig a kettősség tagadhatatlan. Kézai, igaz, egy mondatba tömöríti az egész idevágó, előtte ismeretes hagyománykomplexumot, de az egybekényszerített periódusból még hangosabban süvít ki az a jellemző tény. hogy az egymásra következő mellékmondatok felváltva a ranzanusi. majd a hartviki hagyományból valók. A Turul-nemből való (iéza fejedelem — írja, ki <ílUtólag minden magyarok közül elsőnek nyert isteni intelmet, hogy vegye fel a keresztséget és a katolikus hitet — eddig a mondat a ranzanusi hagyományra támaszkodik m i v e 1 h о g y keze v é r -l ô 1 volt szennye s s n e m volt al к a 1 m a s il 'y n a g y né]) megtérítésére, — ez a „Nagyobb Legenda — jóllehet <"> és háza Szenl Adalbert kezéből nyerte el a keresztség kegyeffhét ez ismét Ranzanus m é sis az égi trónustól ere d ő Taksony leszármazóit, sem a deák-krónikák idézte Szent István-legendát nem említi, a 969-i születési évszámról sem beszél. Mindezt nyilván Hartvik hatása alatt ejtette el. Nagy szerencséje a kutatásnak, hogy a Géza ranzanusi beállítására jellemző „vor den aiidern' -l'orinula, sőt a magyar krónikaszerzők elhallgatta idegen segélykérést illMő feljegyzés ennek ellenére is bennrekedt a szőve gében. Nem kétséges tehát, hogy lényegben ugyanazt a krónikás hagyománytípust foglalta írásba, melyet a bővebb latimiyelvü szövegezések.