Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
SZENT ISTVÁN LKGRÉGHtB ÉLKTÍK A TA NYOMÁN 91 * szózatot vett, hogy álljon el tervétől, mert annak végrehajtását az isteni eIhatáг о z ás Szent Istvánnak szánta — ez a részlet megint a hivatalos szövegek vetülete. Kézai a Nagyobb Legenda formuláit, éppen úgy, mint az MR. 67. jelzetű, NUI. századi zágrábi Rreviarium13r ' egyenesen belegyömöszölte tehát a Ranzanus-életirat-adta keretekbe. 15 6 mi az alakulást nemcsak formailag jellemzi, de a lényegre nézve is újabb és döntő argumentum. Mert hiszen világos, hogy ha a XIII. század végén a hivatalos hagyomány^ mellett egy másik — azzal alapvető vonásokban ellentétes — is élt; úgy a kettő közül az utóbbi a régibb. Hartvik után újabb hagyományváltozat már nem keletkezhetett, Géza szerepét kiemelő és aláhúzó különösképen nem. Mindezek alapján az a meggyőződésünk, hogy Mátyás Flórián mindvégig fenntartott sejtése15 7 igazságot szolgált, Pauler szkepszise лет volt helyénvaló, Ranzanus szövegében valóban egy Szent István-életrajz és pedig — ezt már mi tehetjük hozzá — Szent István legrégibb életirata maradt reánk. A munka természetesen nem egykorú, de mikor írásba foglalták. még csak kísértett a szenttéavatás gondolata. Csodákról csak általánosságban hallunk. Ebben a tekintetben forrásunk még a Kisebb Legendánál is szegényebb. A szerző — kit a székesfehérvári kanonokok sorában keresnénk —- aligha akart egyebet, mint Szent István történeti képét az erőszakos emlékmotívumoktól megszabadítani s a király személyét annak a hitvalló-ideálnak részesévé tenni, melyet az Egyház a század második felében diadalrajutott szemléletváltozásig a marlirium mellett egyedül értékelt. Ilyen terv azonban az adott esetben csak évtizedekkel Szent István halála után ölthetett testet. A szöveg mindenesetrfe olyan nemzedék életében és számára készült, mely a nagy átalakulást már javában maga mögött tudta s legalábbis többségében elhihette, hogy a velejáró súlyos áldozatok meghozatala nem Géza és Szent István korszakát. tehát két bőséges emberöltőt, hanem mindenestől Gézáét terhelte. Elkészítését tehát a Nagyobb Legenda keletkezését meg-155 Kniewald (A magyarországi liturgia legrégibb emléke. Pannonhalmi Szemle. 1938. 45—47. 1.) maga is észrevette és kiemeli a< 45. lap jegyzeteiben, hogy a lekciók a Nagyobb Legendából valók, a himnuszok íanliphonákl viszont a Dankónál közöltekkel egyezők. Dankó Vetus Hyninariuin-ának idevágó részleteit az előbbiekben már idéztük. Hogy Hartvikétól annyira elütő felfogásuk a ranzanusi Életirat ősére alapított, egészen kétségtelen. 156 Kézai összefoglalásának a H art v i к -1 egenrlát ó 1 lényegesen eltérő jellegét Kaindl is észrevette. (Studie, X. 57. 1.) Magyarázat : a krónikásnak nem maga a Legenda, hanem egy azon alapuló rövid szövegezés állott1 rendelkezésére (П. Annyit talán még elhihetnénk, liogy a hivatalos Legendából rossz kivonat készült, bár ezt is bajosan; de hogy ez a kivonat véletlenül éppen a ranzanusi előadás idevágó alaptételeit iktassa a megkurtított Hartvik-szövegbe •— semmiesetre. 157 „Ranzau . . . Beatrix királynétól kapott krónikából és legendából dolgozolt (sajnos, hoqif ezt ma már nem ismerjük , Magvar történeti problémák. Századok. 1894. 294. 1.
