Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

SZENT ISTVÁN LKCÏ.IÉGJBB Й1.ЕТ1ПЛТА NYOMÁN Sí) toztatták el felhasználás közben a maguk igényei vagy ölletei sze^ rint azt a Gesta-ból örökölt alapszövegezést, melyet legér-intetlenebbül Ranzanus őriz. A ranzanusi jellemzés lényege a Gestá-baii még nyilván benne voll. Az Anonymus szerzetes-királya legalább is ezt sejteti.15

® A Gesta-író tollál inkább csak az udvar és saját lufíata számon tartotta hagyományelemek közbeszövéve befolyásolta. Ilyenek a Szent István környezetében szerepeltetett jövevények nevei s mindenekelőtt — a Krónikák elejtett szavait s a miliőt nem tudom másképen értelmezni. — Géza királv-voltának emléke. A későbbi változatokban megfigyelhető továbbalakulást viszont nyilván nem a Gesta irányítása, hanem annak az irányzatnak diadalra jutása okozta, melyet jellemezni megkísértettünk, s mely Kézai még eléggé életteljes ,.prae caeteris"-Gézáját, a XIV. századi -krónikaszövegezés „inter aIios"-Gézájáyá sápasztotta. Ezzel természetesen nem akarjuk azl állítani, hogy a Gesta-író pusztán közbeiktatásaival alakított. Valószínűleg torzított a szűkebb értelemben vett jellemzésen is. Ez a folyamat második fázisa. Az evangelizáló Szent István érintetlen és kiegészítetten képe maga után vonta volna Géza történeti munkájának ranzanusi megigenlését, sőt felmagasztalását is, erre pedig a XI. századi német veszedelmet jól ismerő és átélő krónikaszerző bajosan vállalkozhatott. Annál kevésbbé, mert keze Péter és Aha királyok korának jellemzésében nyilvánvalóan kötött volt. s emez évek megörökítésében tanúsított magatartását műve más helyén sem tagadhatta meg. Megelégedett tehát Géza égi inspirációra elsőül méltatott voltának elismerésével, s a keresztény szomszédság fegyveres segítségülhívásának bevallásával. Mindez, mint láttuk, a reánkmaradt szövegek tétova szavaiból is kikövetkeztethető. S már ennyi is eldönti, hogy a Gesta alapvető forrása a Ranzanus szövegében rejtőző Életi rat eredeti kon Сер tusa volt. Különösen ha megszívleljük a Mügeln-variáns világos tanúságát. A német író. mint idéztük, nevén nevezi a gyermeket, a Ranzanus-hirdette szellemben jellemzi Géza történeti munkáját s e mellett a legendahivatkozás szkeptikusait is meggyőzheti. Mint ugyancsak kiemeltük, ugyanő a Hartvik legendát, a diadalra jutott Eletirat tekintélyének eleget-teendő külön is interpolálta, mire semmiképen sem lehetett volna szükség, lia az a bizonyos legendaszövegezés, melyre vele lényegben egyező magyar krónikás társai Szent István születési évszáma kapcsán hivatkoztak, máris a Hartvik-legenda lett vagy lehetett volna.134 is» Egészen bizonyosat, sajnos, nem mondhatunk, mert az Anonymus szövege tudvalevőleg nem' jut el Szt. István koráig, s igy nincs módunk megállapítani, nem magát a Ranzanus-fenntartotta legendát ismerte-e? Kétségtelen azonban, hogy az első egészében felhasználható tanúságtevőneki, Kézai Simon mesternek Szt. István jellemzése annyira halvány visszfénye a Ranzanusból kiütközőnek (SS. rerum Hung. I. 172. 1,.). hogy mégis a közvetett átvétel a valószínűbb. 154

Idevágó fejezetét Mügeln társainál valamivel rövidebbre fogta, kétségkívül Hartvik szövegének ismerete s részleges interpolálása következtében. Sem