Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
/otta, annál is inkább, mert a tejedetemre vonatkozó írásbeli hagyományt az átalakulás módjára jogosan kíváncsi, a lényeget mindenütt meglátni képes, rugalmas elméjével még így is kevesell '.11 3 Minthogy azonban ez. a hagyománylajta Hartvik Szl. Istvánjával nem fért össze, Gézából igazi humanista logikával a felületen Niuna Pompiliust csinált, magukat a tényeket viszont nem akarta elhallgatni vagy önmagukból kivetkeztetni. Így maradt meg nála is és pedig teljes önállóságban a Ranzanus-fétével alapjában azonos Géza-hagyomány. Eljárását döntő érvnek találom, egy lappangó legendavállozat, a Ranzanus-husználta 'és fenntartotta eredetijében reánk nem maradt iorrás valóságának elfogadhatása és tekintclbevchetősége mellett. Azt az. eshetőséget t. i.. hogy Ranzanus Bonfinit, vagy megfordítva. Bonfini Ranzanus! írta volna át, eleve kizártnak kell tartanunk- Ranzanus kedvéért, még ha szövegébe bepillantást nyerhetett volna is. Bonfini hajosan lett volna hajlandó két l'ormaszerint ellentétes Géza-variáns feldolgozására. S ha az egyiknek, mint kétségtelen, a hivatalos súlyú Hartvik a forrása, az ellő] crőярп elütő tartalmú másikat csakis valaminő, a humanista pályatárs tekintélyénél nyomatékosabb hilelü tényező indokolhatja.144 Ranzanus Bonfinitól független voltát s egyben forrássizerűségét viszont nemcsak sokat cm legetelt java középkori vonatkozásai, hanem Bonfiniból alapjában hiányzó Szl. István beállítása is igazolja. Ez a Szl. István az Anonymus és Albericus Szt. Istvánja volt, kii a krónikaszövegekben már csak formaszerü nyomozó munkával sikerült fellelnünk. Akárcsak Ranzanus Gézáját, ha a Miigeln-féle variánstól eltekintünk. Miigelnhez azonban most már Bonfini is csatlakozik és pedig a most ismertetett, a hartviki hagvmánvl külön tárgyaló kettősségben. Krthető. 17;i- 1. Hartvik nem így tudja s a koronakérést és -küldést-az ő nyomán utóbb Bonfini is elbeszéli (177—,178. 1.). Ugyancsak Banzanusra emlékeztet Szl. István taniillságának, teológiai jártasságának hangsúlyozása. Nem tágít Szl. Adalbert oldala mellől (172. 1.). Utóbb is divinis codicibus incumbehat. Adtybe-bat sibi sacrarum rerum praeceptores etc." (175. 1.). 143 Geysa ... de quo nihil lere Ungarorum Annales*referunt (108. 1.). Megjegvzendő. Iiogv Ungaroruni Annales al.iU mindig a magyar krónikát érti(V.'ö. 134, 175. s 205. 1.) Zollvtmy Irén tehát ezt a líonfini-idézie munkát tévesen sorolja elkallódott történeti műveink közé. Pannonhalmi Rl. 1. 35Í). 1. 144 A kél humanista személyes ismeretségét és érintkezését nb. nagyon valószínűnek lartoin. Sőt Bonfini részéről bizonyos Ranzanusnak nyújtott támogatást sem vélek kizártnak. A sietős munkára kényszerült Ranzanusnak nem volt módjában földrajzi áttekintése valamennyi részletének utánajárni, amint ezt őszintén meg is vallja. (M. Florianus. IV. 143. 1.) Ha most már azt tapasztaljuk, hogy némely idievágó meghatározása szinte szórói-szóra egyezik Bonfintiéval. alig hihetünk egyebei, mint hogy bepillantást nyírt Bonfini tabelláiba. (V. ö. Schwarz. Becensio eritica, П. I.) Elég talán Pécs leírására hivatkoznunk: Baroniiensis multis fertilibusque exornatus vicis est et in eo Рейсе civilas opulenta el nobile lotius regionis emporium a veteruni Peucinorum reliquiis aedificata, quam mine a (|uinque sacris aedibus Quinque-Ecclesias urliein cognominant. (M. Florianus. IV 145. I.) Baranyiensis conventrls multis fer(ilibus vicis exornatus, in quo Рейсе civitas opulentissima a Peucinorum reliquiis aedilicala, quam nunc а quijiquc Basilicis Quinqueecclesiensém url>em voeant. IBél Károly idézett kiadása. 24. 1.) Elvben fel lehelne tehát tételeznünk emez eljárás ellenkezőjét is, hogy I i. Ranzanus a királyné series princípiumát viszont Honfiúinak mutatta meg s Bonfini az első Dekás Géza-történetét ennek alapján írta. Ám Bonfini nem egy részlete régiesebb Ranzanusnál. Különösen a sokat emlegetett ..nomina non Iraduntur'-formulát ítéljük jellemzőnek. Belhá,borúról számotadó előadása is elül Ranzanusétól; Miigelnhez mindenesetre közelebb áll
