Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

76 tóth zoltán" a forrásneiiihez kötött. S ez a tünet ismét a műfaj régiségét bizonyítaná. Azt hihetnénk, hogy a királyjajstromok ősszövege Ottó herceg nevét még saját tudomása, illetve szóhagyomány alapján jegyezte fel. Nem sokkal Szl. István halála után s mindenesetre a XI. században. A király hagyományának imént jellemzett átalakulása azonban, ha nem is annyira, mint a többet forgatott krónikákon, ezen a forrásnemen is nyomot hagyott. A sokatmondó tulajdonnevet csak a régibb, illetve érintetlenebb, jellegzetes részleteikben legalábbis a XII. századig visszanyúló változatok tartották fenn. Ilyen eredetű lehetett Unrest s azt kell hinnünk, hogy Láskai Ozsvát bázisa is. Az újabbakból — pontosabban: többszörösen átlrtakból — ellenben, minőnek a Chr. Knauzianum, vagy Ranzanus lajstroma látsizik, a hagyomány Szt. István mellett egyedül Szt. Imrét megtűrő kiérésének megfelelően, a herceg neve kikopott voll. Egyszerű és átlátszó magyarázat és mégis aggályosnak látszik, nem is tarthatjuk elfogadhatónak. Történeti anyagunk ismerői előtt nem szorul t. i. bizonyításra a rövid krónikák, a klirályjajstromok kivonat-jellege. A Bővebb krónikákhoz való viszonylatuk ismét ama kérdések közé tartozik, melyeknek aprólékos megvilágítása nem lehet e helyt feladatunk. Csak egy jelenségre hivatkozunk inkább példaképen. A II. Géza halálát követő bonyodalmak felől a Chr. Knauzianum részletesebb értesülésekkel bír a XIV. századi krónikaszerkesztésnél, de ezek. mint a Múgelnnel .való egybevetés kideríti, korántsem a lajslromtípns sajátságai, hanem olyan bővebb folytalásszövegből valók, melyet a deákkrónikák nem használtak fel. A lajstrom-típus a bővebb szövegekben, nem említett egy-két — egészen kisszámú —i adatának eredetét sem ítélhetjük meg másképen. Egészen bizonyos, hogy a bővebb szövegeiken jobban kercszjtiilszántott az idő. A rövidebb krónikák eilváltozása lassúbb ütemben történt. Innen erednek viszonylag régies, a bővebb szövegekéinél szigorúbban körülírt meghatározásaik, pl. Géza keresztény elsősége. Mindezeket, mint az idevágó helyek krónikás csökevény-képletei bizonyítják, nyilván a krónikás szövegek alapvetése is ismerte. S ezen a fokon még nemi is lehet megállantink. Lelünk a krónikákban olyan egészen ódon tudomásokat is, melyeknek a lajstromokban már nincsen nyoma. Egészen kétségtelennek vélem pl.. hogy bézát a Gesta-író — bizonyító anyagunkat erre nézve már idéztük — királynak tudta és írta. A lajstrom-típus aliapvetése már nem. Ha tehát a krónikák Géza- és István-rétege a ranzanusi Vita ősén alapszik, közvetve ebből származik a lajstromok szűkkörű idevágó ismeretanyaga is. Azaz Beatrix királyné Ranzanus kezébe került kódexében a legenda olyan szilánkokkal egyesült, melyek annakidején belőle pattantak volt ki. Szétválásra, újból való egyesülésre mód és alkalom bőven akadt. Nyomatékosan utalnunk kell a -kereken bárom évszázados, bármilyen szövevényes szövegkapcsolatot elbíró és lehetővé levő rendkívül terjedelmes idöhézagra. Ez magyarázza sok változáson átesett, viszonylag kései keletű krónikaszövegeink hallgatását, mi önmagában eléggé feltűnő voina. Nyilvánvalónak -vélem, hogy egyrészt Bonfini és Ranzanus, másrészt Bonfini, Láskai Ozsvát és Unrest Ottó herceg és testvéreinek sorsát illető tudomása olyan szövegezésből származott. mely Szt. István családi körülményeivel részletesebben foglalkozhatott. Tehát a Vitából települt át a krónikás összövegbe majd a lajstrom-típusba. (A reánk maradt kifejezésalkatot természetesen a legutóbbiban nyerte.) Ranzanus és Unrest Szt. Adalbert küldetésére vonatkozó, szórói-szóra egyező tudomásának valószínű eredetére már fentebb reámutattunk. A Ranzanus-közölte látonlányszózatból ezt a részletet kivonatoló könnyen kiemelhette, sehogyan sem volna viszont megérthető, hogy az aránylag hosszú s a püspök szieméilyévcl eléggé részletesen foglalkozó allokucro megfogalmazója Szt. Adalbert Magyarországba jövetelének megokolását — s éppen csak ezl — szórói-szóra egy kivonatos krónikatípusból kölcsönözze ki. Az eljárás megfordítottja sokkaí érthetőbb és természetesebb. Azt kell tehát hinnünk, hogy Ranzanus legendaforrásának eredetije, egy részletesebb Szt. István-életirat volt az a szövegezés, mely az Ottó nevet eredetileg feljegyzette s a krónikák alapszövege,, majd