Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
szent istván i.eoréoibb életirata nyomán" 77 közvetve a lajstromok äse ebből vet ta azt át. Természetesen még a Szt. Islvánhagyománv alakító hatásának kibontakozása előtt. Maga a folyamat azután valamennyi szövegnemre egyazon irányban hatott. Az Ottó nevet lehetőleg mindenünnen kiirtotta. Persze nem egyöntetű s nem egyidőben beállott eredménnyel. A Nagyobb Legenda célkitűzése a hartviki szövegezés hivatalos hangszerelésében már fortissimónak hangzott s a krónikás hagyomány engedett ennek a nyomatékos útmutatásnak. A nehézkesebb lajstrom-típus valamely, még a XV. században is hozzáférhető változatában ellenben az Ottó név "valamiképen bennerekedt. A modus procedendi tehát annyiban volna összefoglalható, hogy a XI. század folyamán elkészült egy részletes Szt. Isitvánéletrajz, mely eredetijében nem maradt reánk; ez lelt a Szt. Istvánra vonatkozó krónikás-tudat alapvető forrása s ezt tartotta fenn IX. indexébe illesztetten Ranzanus. Nem rajta múlott, hogy nem teljes érintetlenségében. A szöveg, melyre közvetlenül támaszkodott, a hagyomány-alakulás aránylag kései fokozatának gyümölcse; éppen úgy, mint Bonfinié. A két humanista idevágó forrása, mint látni fogjuk, lényegében azonos volt, de nyilván mégsem ugyanazt a kéziratot forgatták. Bonfini mondat-alakítása Unresthez és Láskai Ozsváthoz közelebb áll. mint Ranzanuslioz s ez nom Lehet véletlen müve. Mert fel lehetne ugyan lennünk, hogy Bonfini hivatalos történetírói minőségében annyira ismerte a hazai hagyományalakulás rendjét, hogy az Ottó nevet motu proprio kihagyhat ónak vélte légyen. De ezzel a magyarázó kísérlettel bizonyára túllőnénk a câlon. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy már nem a hagyományalakulás hatékony korszakában élt, hanem annak befejeződése és eredményeinek megkövesedése után. A XV. században a herceg neve az 6 kezében is puszta adat lelt volna, éppen mint Ozsvátnál vagy Unrestnél. Bizonyosra vehetjük ilyenformán, hogy írott bázisa a nevet nem tartalmazta; magát a mondalaükatot ellenben híven őrizte. Nyilván régibb volt tehát Ranzanus közvetlen forrásánál. Hangsúlyoznunk kell t. i., liogy ha Ranzanusnál a mondatfelépítés is elváltozást, pontosabban tudomáscsökjtenést mutat, úgy ennek a jelenségnek okát eddigi tapasztalataink szerint nem az íróban kell keresnünk. Az ő idevágó kifejezésmódját. Szt. István csaladjával foglalkozó mondatát formaszerínt kétféleképen értelmezhetnénk. Vagy olyan átalakítást óhajtott eszközölni, hogy előadásán valaminő tulajdonnév hiánya már egyáltalában ne legyen észrevehető —- ez többszörösen igazolt munkamodora ellen való feltevés volna —. vagy1 a Legendát nem ő illesztette a series principumba, hanem ezt a munkát a Beatrix-kézirat törzsének még a hagyományalakulás sodrában, legalábbis a XIII. században élő és dolgozó kompilátora végezte el. Ez az egy ízben már más kapcsolatban leleplezett tényállás magyarázza az Ottó név hiányát is. De egyéb kiesésről nincsen módunk beszámolni. Emlékezhetünk, hogy az ugyancsak egyetlen toldást, a budai egyházépítést, sem lehetett Banzauusnak tulajdonítanunk.135 Hogy azután a Vita beati Stephani-t maga a kódex nevezte volt-e meg. vagy a címet Ranzanus adta, természetesen nem tudnám kételymaradék nélkül eldönteni. Valószínűbb, mert általában is szinte szabványos, az első lehetőség, hogy t. i. a kézirat -— ilyesmire rengeteg példái ismerünk — maga mulatott reá rubrumában egy közbeszólt idegen munkálat kezdetére. S tudjuk, hogy inkább ej a feltételezés felelne meg humanistánk változtatásoktól idegenkedő úzusának is. Ámde a ranzanusi névadás is elképzelhető. Hiszen ő maga éppen úgy láthatta, mint a mai olvasók, hogy alapszövege ebben a szakaszban aránytalanul részletesebb, mint másutt. Lehetséges tehát, hogy az elenchusbéli címet ö maga állapította meg, mikor is a választás nem eshetett éppen nehezére.154 135 Nagyon jellemző, hogy bár az óbudai prépostság templomának művészi szépsége Ranzanusi egyenesen meglepte s áradozva nyilatkozik az akkori prépost kiválóságáról és humanista egyéniségéről is IM. Fliorianus, IV. 148. 1.), ebből a személyes élményéből mitsem iktatott be történeti elbeszélésébe. 134 Azt hinném, hogy egyenesen ez az alakulás, a szövegben talált Vila bátorította fel a Margit-legenda ugyanilyen természetű felhasználására. A királyi vérből származó dömés apáca életiratát t. i. inkább gondolom. hogy a dominikánus Raozanus egyesítette lajstroma IV. Béla-fejezetével. A Vita-cím legenda » i ki U 1 ku. i. i 1 ' 1 • -
