Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
szent istván legrégibb élettrata nyomán" 1)7 legenda11 1 és a Chr. Knauzianum112 pedig szigorúan „lilius unicus"-ról értesít. Utóbbiak szemében tehát Szent Imre emléke annyira átszellemült, hogy hús- és vérből való testvérek meg sem fértek mellette.11 3 A két szent egyetemes dicsfénybe öltözködött, az idősebb testvérek emléke elveszett, Gézának pedig még politikai személyisége is elfakult. Az egyes szövegezések a kettős tendencia megvalósításában természetesen nein következetesek. A Szent Imre egyedülvalóságában Albericusszal egyetértő Knauz-krónika — láttuk — még elismeri a fejedelem hitbéli elsőbbségét, Albericus már ezt is tagadja. Mindenesetre tényként állapíthatjuk meg, hogy igen korán, még a XI. században megindult alakító törekvéssel állunk szemben. Ezt a műveletet a legendák indították meg, immanens legendaszükségletek sugalmazták, ám történeti szempontból, lévén hagyománycsorbító és teljességromboló, sajnálatosnak kell nevezxnünk, bár érthető és természetszerű. A kutatásnak mindenesetre kötelessége átlátni rajta. Ugyanígy akadtak dinasztikus és nemzeti szempontok is, melyek Szent István személyiségét a maguk igényei szerint iparkodtak átformálni. így keletkezett a krónikák Gizella-komplexuma, mely a nemeséletű királynét szinte megvetés tárgyává tette. Amint sikerült Szent István történeti alakját ebből a hamis ködből kiemelnie, a történettudománynak legendáris síkon is megvan a rendező tartozása. S ebből a szempontból nyilván Ranzanus előadásának helyes elbírálása a legelső teendő. Géza hagyományát ez öltözteti vissza eredeti köntösébe és színeibe. Igazolása tehát Szent István emlékét is szolgálja. A hozzá egyedül méltó szolgálattal, a kutatás legfőbb kegyeletével, divatoktól és külső szempontoktól független elfogulatlan igazságkereséssel. Szent István legendaírói kétségkívül jelentős nehézségeket kellett, hogy lekiizdjenek. A kor, melyben írtak, új irányt kereső és kitűző, lázasan vajúdó, átmeneti időszak volt. Egészen világos, hogy Szent László- vagy Kálmán-kori legendaszerző Szent István lelki alkatának és életpályájának csakis azokat a jegyeit iparkodhatott megörökíteni, melyek az országalapítót, a századvég, illetve századforduló szent-ideáljává avathatták. Ez a fogalom pedig éppen 1U SS. rerum Hung. II. 521. 1. 113 U. 0./32Э. 1. 115 A koptató irányzat jelentkezése nyilvánvaló A veszprémvölgyi oklevél határozottan Szt. István gyermekeiről beszél (Moravcsik, Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szent István-Emlékkönyv, I. 410. 1). Schiinemann nem okolja meg, miért tartja a szövegezést túlnyomóan formulaszerűnek (Die Deutschen in Ungarn, 3 t. 1.). Annakidején a többes számot Hóman'is/elfogadta (Szent István görögnyelvű oklevele. Száíadok, 1917. 231. 1.), utóbb inkább hajlott a iilius unicust említő feljegyzések eredetibbségének helybenhagyása felé (Gesta 27. 1.). Ám az altaichi évkönyvekből semmi egyéb sem olvasható ki. mint hogy Szent Imre halálakor a királynak nem volt életben lévő fia (MG. SS. XX. 794. 1.). Az Ottó-hagyomány valóságával tehát Hóman is kénytelen volt mindvégig számolni. (V. ö. Gesta 89. 1.) Karácsonyinak nem volt kételye (Szent István élete, 100- 1.), Dőrvnek nyilván igen, de nem fejti ki. hogy miért {Szent István családi története. Szent István-Emlékkönyv, II. 573. I.). V. ö. Wertner, Az Árpádok családi története. 56. 1. 5* •^'-iUiuiLi • ' ' • ^ 1 ; L^L. kii"'
