Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

szent istván legrégibb életirata nyomán 59 hogy egyetlen forrást használt s azt olyan szolgai hűséggel adta volna tovább, — mint a humanista Ranzanus. Munkamodora mind világosabban áll előttünk. Nem óhajtott újító lenni. A krónikás hagyomány viszont rugalmas és alakuló természetű. S ha nyilvánvaló, hogy a krónikás alapvetés eredeti képét keresve a Gizellakomplexumot s a családi természetű toldásokat le kell a szövegekről fejtenünk, ugyanúgy bizonyos, hogy ezt megcselekedve, ugyanazt a Szent István korára vonatkozó eseményanyagot kapjuk, melyet Ranzanus írásba foglalt. Ami semmiképen sem lehet véletlen müve. Ranzanus kritikai készségéé még kevésbbé. Ha imént két ízben is fel kellett volna tennünk, hogy a lucerai püspök középkori szövegeink legtöbbjét ismerte, most a Szent Istvánra vonatkozó krónikás fejezetek keletkezési elsőbbségéhez ragaszkodva, jegyzés kései voltának megállapítása után és annak ellenére sem tartjuk döntőknek. A lajstromkészítő budai szerző t. i. kétségkívül igen régi hagyománynak volt birtokosa. Karácsonyi megállapítását, hogy a prépostságnak egyedül Szt. Péter volt a védőszentje, nem pedig Szt. Péter és Pál, mint a krónika (s Ranzanus tanúsága szerint a lajstrom is) írja, a reánkmaradt oklevelek kétségkívül igazolják. De úgy találom, hogy az eltérés inkább a szöveg javára szól. Miután a rendelkezésünkre álló budai oklevelek — a legrégibb a XIII. századból -r- egytől-egyig hallgatnak Szt. Pál felől, a legalábbis XIII. századi szerző nyilván ugyanígy cselekedett volna s nein helyezkedik szembe kora köztudatával, ha nincsenek hiteles adatai a két Apostolfejedelem együttes szerepeltetése felől. Igaza lesz tehát Rupp Jakabnak, ki fluktuációra következtet, az eredeti állapot századok folyamán történt elváltozására (Buda-Pest és környékének helyrajzi története 11. 1.). Ez nb. Karácsonyinak egyetlen számbavehető argumentuma, a többi — a lajstrom elsőbbségét szem előtt tartva — visszájára fordul és önmagában összeomlik. A krónika szerint a budai alapítás közvetlenül a Szentszék joghatósága alá tartozott, mi csakugyan nem felel meg a tényeknek, de a lajstrom (Ranzanus) nem is tud felőle. Ez tehát nyilván a kései (minorita) krónikás loldása, ki úgy okoskodott, hogy ha a székesfehérvári privilegizált egyház volt, bizonyára ilyen lehetett a király azzal együtt említett, másik alapítása is. (Szt. István római látogatásának híre nb. éppen ebbe a részletbe van beleszőve.) Hogy az építkezés befejezésének leírása elmaradt — kimutattuk —, a XIV. századi szerkesztő félreértésén alapul. Az utolsó vádpont pedig, hogy t. i. utóbb maga a krónika a budai prépostságot I. Géza alapításának mondja — magáén Karácsonyién. A krónikaszöveg (SS. rerum Hung. I. 395. I.) nvilván csak gazdagításról beszél, különösen ha a lajstrom világos tudósításával egybevetjük (M. Florianus, IV. 197—198. 1.). Ebből a részletből inkább azt olvasnánk ki, hogy a lajstromösszeállítónak valóban állottak rendelkezésére a budai prépostságra vonatkozó XI. századi adatok. Miért emelte volna ki éppen I. Gézát korai uralkodóink sorából? Hogy az építkezést Szt. László fejezte volt be, ugyancsak nem látszik hiedelemnek; Szt. László é.* a budai egyház kapcsolatát II. Géza 1'148-iki adománylevele is igazolja (Szentpétery, Kritikai jegyzék I. 77. 26—27. 1.). A Béla-ág királyai úgylátszik különösíképen szivükön viselték az alapítás ügyét. S mindezt a budai káptalan egy XIII. századi tagja még igen jól tudhatta. Nem látunk tehát okot Szt. István alapító voltának kétségbevonására sem. A Budán előkerült nagyszámú román faragvány közölt akad olyan pillérfejezet, mely Gerevich szerint nyilván Szt István korából való (Magyarország románkori emlékei, 46. 1.). Bártfai Szabó László pedig lehetségesnek véli. hogy az alapítás célja Árpád sírhelyének gondozása volt (Óbuda egyházi intézményei a középkorban 8. 1.). mi az építkezés megkezdését természetesen még inkább Szt. István személyéhez fűzné. S lia Szt. Istyán és Péter korát tárgyi emlékek alapján bajos is egymástól elválasztani, Péter alapító ténykedését viszont semmi sem