Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

szent istván legrégibb életirat a nyomán 67 kezést Szí. László fejezett lie, természetesen Szt. Istvánnal foglalkozó forrás is megállapíthatta volna. Ezzel csak azt árulná el, hogy Szt. László korában vagy azután készült, de a „suo loco'-hivatkozás'nak magától értődőén csak olyan szövegben lehet helye, melynek kitűzött célja, hogy Szt. László uralmának -eseményeit is megörökíti. Csakis a királylajstrom mellett lehet tehát döntenünk, miből következik, hogy Ranzanus a Vila beati Stephaní-t nem önálló fogalmazásban ismerte, hanem Beatrix királyné kódexébe iktatottan. Ez utóbbi írásmű természetének és történetének kifejtésére ill természetesen nem terjeszkedhetünk ki. Párhuzamosan XI. századi forrásanyagunk egész rétegeződését szóvá kellene tennünk, mi csakis önálló dolgozatnak lehet a feladata. A néhány szó, mit a series principum felől ejtünk, lelát mindig a Vita kitűzhetése érdekében történik; csak arra szolgál, hogy a ranzanusi fejezetből az esetleges besziiremléseket kiemelhessük. Ranzanus eljárásmódja — látjuk — kezünkre jár. Fenti egybevetésünk nemcsak egy korainak vélt krónikarészlet kései eredetét mutathatta ki. hanem ismét reávilágított az Epitome másolatjellegére. A XIV. századi krónikaszerkesztő kétségtelenül ugyanazt a híradást magyarázta félre, mely Ranzanus művében a ma történetírásának is rendelkezésére áll. Ugyanennek révén — első közelítésben — egy krónikás osztályozási szempontot is megállapílliatunk. Kutatóink javarészének kiérett meggyőződése, hogy krónikaváltozataink reánk maradt külseje egy XIII. századi eredetű összefoglalás feltételezését követeli, az ős-Gesta egy sokszorosan kiegészített és átalakított átiratáét. A rendelkezésünkre álló krónikaszövegek erre támaszkodtak és pedig — így állítják — valamenynyien. A nélkül, hogy a kérdés egészéhez e helyt hozzászóla'nánk, — idevágó véleményünket is a királylajstrom és XI. századi hagyományunk viszonyának részletes áttekintése kapcsán fogjuk alkalomadtán kifejthetni — meg kell jegyeznünk, hogy a fenti megállapítást némi kiegészítésre szorulónak tartjuk. És pedig mindenekelőtt a Kézai-szövegezés útmutatása alapján. Kézai közvetlen forrása, ha el is ismerjük az író alakító, vitázó és rövidítő hajlandóságát, az 104(i-iki pogánylázadástól kezdődően, semmiesetre sem azonos a XIV. századi krónikaszerkesztésével. Bizonyos íováhbá, hogy valót mondott, mikor előszavában azt állítja, hogv Gestája nem egyetlen forrás, hanem szétszórt, „diversi« scartabéllis" őrzött anyag alapján készült. Világosan be fogjuk pl. bizonyítani, hogy Szent István-fejezete -— s itt bennünket csak ez érdekel — a ranzanusi Vita őse mellett a Hartvik-legendát is felhasználta, holott ez utóbbi nyomát — az önállóan interpoláló Mügeint kivéve — a többi krónikában hiába keressük. Ranzanus Series principumának XIII. századi fogalmazványát viszont nem ismerte, mi érthetővé teszi, hogy a budai építkezésről nincsen említése. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi a ranzanusi Vita eredetijéből is hiányzott. A budai alapítást a királylajstrom írója kapcsolta reá a legenda szövegre, kii éppen ezért a budai prépostság kötelékébe tartozó kanonokok sorában keresnénk.88

A budai templomépítés híre a krónikaváltozatokban is „corpus separatum"-jellegü. Ranzanus legendáris feje-88

Ezt a lehetőséget a fenti krónikás idézet elbírálása kapcsán tudvalevőleg már Erdélyi László szóvá tette. Nein ismervén azonban a szövegleszármazást, belőle természetszerűen a., szerinte Kézait elsőnek kiegészítő, krónikaszerkesztő személyére következtetett. Krónikáink atyja Kézai, 33. 1.