Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

54 tóth zoltán minő krónikavariáns, nem is azok őse az alapvető forrása, hanem egy, ez utóbbinál is régibb legendáris szerkesztés. A krónikatípus ezt a reá nézve kevésbbé jelentős részletet egyszerűen nem vette fel s helyébe az egyházak felszerelésére vonatkozó, helyi hagyományokból merített, a későbbi átiratokban újabb részletekkel megtoldott visszaemlékezéseket iktatott. Egészen naivul. Mert ezek a reminiszcenciák a valóságnak megfelelően Gizella királyné jóságáról és jótékonyságáról is tudtak egyetmást; ám ezeket a részleteket - a királynét meggyűlöltetni óhajtó krónikáknak magától értetődően el kellett volna hallgatniok. A mesélő kedv azonban felülkerekedett. A Vazul Gizella-okozta végzetéről mitsem tudó Ranzanus ezt a beállítást müve szellemének minden sérelme nélkül átvehette volna, ha forrásul valaminő krónikaszövegezést használ. De ő nem élt, persze nem is élhetett, a természetesnek látszó kölcsönzési alkalommal s a feszes, egyedül Szent István személyével törődő legendáris felfogáshoz és szerkezethez ragaszkodott. Ujabb emlékeztető arra nézve, hogy forrása régibb a krónikákénál, s hogy annak szövege már a krónikás alapvető kezében megfordult.83 t 83

Az ellenséges tábor összeállítása nb. mintha bizonyos rokonságtudat alapján történt volna. Ha Sarolt és Koppány között közelrokoni kapcsolat állott fenn, úgy természetesen Koppány és a Gyula is vérrokonok, amint ezt Tuhulum—Horka—Gyula származtatásával az Anonymus is sejtert. A három fejedelmi rangot jelölő, egymást követő név Pais Dezsőnek is feltűnt. (SS. rerum Hung. I. 68. 1.) Rejtély Keán .személye, kinek neve eredetileg kétségkívül szintén méltóságnév. A török kagan-ból származik s jelölhette valamelyik magyar törzs fejéi, de kazar vagy bolgár-török fejedelmet is. (Melich. A honfoglaláskori Magyarország. M. Nyelvtud: Kézikönyve, I. 6. 42. 1.) Az Anonymus Zalán ősét is így nevezi (magnus Keanus, preavus ducis Salani. dux de Bulgaria egressus. SS. rerum Hung. I. 51. és 49. 1.), magát Zalánt pedig „dux Tytuiensis"-nak. U. o. 59. 1. Ezen a vidéken terűit el tudvalevőleg utóbb Ajtony tartománya, s öt Hóman egyenesen az utolsó Gyulával azonosítja. (M. Történet P 178—'179. 1.) A krónikából nem tudnám ezt kiolvasni, de bizonyos — veszedelmes — politikai, esetleg rokoni kapcsolatok lehetőségét hihetőnek vélem. Géza házasságát Sarolttal a XIV. század szerkesztés szerint bizonyos Belyud javasolta és segítette elő, ki Keán fivérének. Kulan-nak (ugyancsak török névl veje volt s azért, iilelve azon kötelezettség melleit nyerte el Kulan leányának kezét, majd Kulan birtokterületét is, hogy harcoljon — Keán ellen. (SS. rerum Hung. I. 291. 1.) Ez a species facti Géza Belyud szorgalmazta házasságkötésében Gyula és Keán esetleges jó viszonyát, szövetségét, talán rokoni kapcsolatát semlegesíteni óhajtó ékverési törekvést gyaiuíttat. Pauler, baranyai helynevekben a Iván nemzetség b'irtokterületén, Koppány szomszédságában, a fenti tulajdonneveiket rendre fellelni véli. (A ni. nemzet története Szent Istvánig. 180. 1. V. ö. Árpád-kor I2 399. I.) Csakugyan akad ott Kán falu, Béllye (Belyud) s Kalán is, bár ez utóbbi leszármazását Kulan-ból Melich nem tartja hangtani szempontból igazolhatónak. (A honf. Magyarország, 45. 1. 13. jegyz.) Ügy látszik, hogy Ranzanus ősforrása Szl. Istvánnak és családjának belső, pogány vagy legalábbis bizonytalan hitű s egymást rokoni alapon is támogató ellenségeit sorakoztatta fel előadásiában a királlyal szemben. A II. Konrád elleni háborút viszont, járván keresztény vér kiontásával, — elhallgatta, ü maga természetesen csak a három hadivállalatról írt, egyedül Sarolt és Koppány rokonságát említve. A személyi adatokat (Belyud stb.) kiegészítésképen a krónikás alapvető jegyezhette fel, még élő XI. századi tudomás alapján. Mindenesetre valószínűnek látom, hogy egy előkelő és nagyhatalmú bolgár család uralma a Délvidéken, megtépázottan ugyan, de fennmaradt a honfoglalás után is; sőt