Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

szent istván legrégibb életirata nyomán 53 szerepet, egyformán zavaró termeszeiét. Emlíletlenségüket tehát nem mernénk kihagyás eredményének tulajdonítani. Ezekről a részletekről nyilván alapszövege sem nyilatkozott. Innen a. sajnos, igen szűkszavú Kézai-elbeszélés világossága, melyen csak egyetlen egészen kései szövegezés tesz túl: Ranzanus Erdőelvi Zoltánról s a Gyula tartományában ejtett zsákmányról szintén nem ludó IX. fejezete. Túltesz annak ellenére, hogy a humanista, ami előadása részletességét illeti, mint láttuk, nem sokkal marad el a XIV. századi krónikaszerkesztés mögött. Miután Kézaival ellentétben a budai templomépítés felől i.'j van tudomása, sőt éppen ennek révén tesz egy, a szövegleszármazás, különösen a consecutio temporum szempontjából igen sokatmondó észrevételt, ezt a részletét kiemelten egybe kell vetnünk a XIV. századi krónika-szövegezéssel. Az eredmény váratlanul meglepő. Ranzanusnál, mint már előrebocsátottuk, Szent István küzdelmei valóságos legendarészletek. Relső ellentmondásnak, érthetetlenségnek semmi nyoma. Koppány a vele rokon Sarolt kezére pályázik s István életére tör. A „necessitas gerendi belli" tehát elvitázhatatlan s „suscipiendi belli causa iustissimia fuit". A harc puszta önvédelem s a győzelem még így is tulajdonképen Szent Márton pártfogásának müve „quem dicebat (t. i. a király) suum apud Deum patronum esse praecipuum". Gyula is támadó fél; hálái villongásokban bűnös. Emellett, „abhorrebat a Christi euHu . . . deridebat regem et pia eius monita despiciebat". A vele való mérkőzés tehát lényegében hitvédelmi küzdelem, melyet az ifjú király „p|imum Christi, deinde tempóra Iii ms armis fretus" vívott meg. Egyedül Iveán, a bolgárok és szlávok hatalmas hercege az, kivel kapcsolatban a kereszténység ügyéről nem hallunk. Ő a kezeügyébe eső magyar telepeket pusztítva és fosztogatva az ország biztonságát veszélyeztette. Kétségtelenül végezni kellett tehát vele, „ne perditae audaciae homo aliquid simile, si vixisset, postea moliretur". De ez csak tágabb értelemben veit történetíróra nézve döntő szempont, legendaszerző számára korántsem. A legenda hősének, a szentnek, Keán megöletéséért minlegv vezekelni kellett; eljárásáért mindenesetre áldozattal tartozott. A legyőzött ellenfél kincsének egyházi célokra és alamizsnálkodásra fordítása nyilván ezt jelentette. Székesfehérvár gazdagítása sajátosan kiemelt valamennyi reánk maradt szövegben, de Ranzanus előadásából - csak az övéből — a Keánnal összefüggő különleges okra is világosság derül. „Inter ceteras vero ecclesiiais Albensem longe pluribus et magis eximiis potioribusque dotavit muneribus, propterea, quod ante eiusce victoriam in illius consecrari fecerat honorem, quam constat esse sanctorum omnium beatissimam."82 Honnan szerezte a kései szerző ez! a meggyőző erejű, átlátszóan logikus magyarázatot? A krónikákban idevágó híradást hiába keresünk. Aligha hihetünk egyebet, mint, hogy ennek a jellegzetes és a Keán elleni hadviselés történetét kerek egésszé tevő megokolásnak, — Iva nem agyafúrt koholmány (?) — nem vala-82

M. Florianus. IV. 190. I. Ugyancsak áldozatnak tartja, de alapjában ínég a pogány gondolatvilágban gyökeredzőnek, a felajánlást s az építkezést László Gvula, A hónf. m. nép élete, 395. 1.