Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

SZENT ISTVÁN LEGRÉGIBB ÉLETIRATA NYOMÁN 49 viszonyba vagy csak kapcsolatija is hozni az idő köznapiasan prózai szempontjával, magyar miliőben dolgozó, XV. századi író részéről kiáltóan történetellenes gondolat. Jlanzanust tehát nemhogy logikus megfontolások vezették volna, nyilván maga sem fogta fel, amit leírt. Diagnózisát aggálytalanul csak egy, a kibontakozás hozta megnyugvást közvetlenül átélt s a krónikás alapvetés udvari tendenciáitól mentes, viszonylag közeli szemlélő foglalhatta írásba. Magának a humanistának pusztán a másoló, illetve egy ismeretlen alapszöveget a finomabb latinság szempontjából felülvizsgáló grammatikus szerepét tulajdoníthatjuk. Tudjuk, hogy saját bevallása szerint sem voll messzebbmenő célja. Ez a tárgyalásunk során nem egyszer valószínűsített, részben betűszerint is leleplezett másoló hajlandóság önmagában természetesen nem nyújthatna kezességet arra nézve, hogy Szent Istvánfejezetében egyetlen forrás vetületét lássuk. A két elgondolható eshetőség közölt, hogy t. i. a IX. index egy bizonyos „Vita beati Stephani" átstilizálásának eredménye, mint h humanistái elenchusa állítja, vagy a legendák, s számos jórészt elveszett krónikavariáns világos Géza-tendenciával készült gondos szintézise, úgy találjuk ugyan, hogy egyre könnyebb a választás. Mind kétségtelenebbnek látszik az első valószínűsége s mind tarthatatlanabb az utóbbié. ' * De egy közbevetett kérdés is adódik. Ranzanus munkájának megszerkesztési körülményeire mindeddig nem voltunk tekintettel. Maga a modus procedendi világos. Vitathatatlan, hogy az Epitome a maga egészében egy series principum átirata. Egy, a magyar középkor egészét felölelő alapszövegé, mellyel a Szent István élelére vonatkozó részletesebb elbeszélést, akár önálló és egyetlen forrásból eredő, akár nem, csak utólag egyesítették. Hogy ezt a müveletet maga Ranzanus hajtotta-e végre, vagy még a királylajstrom eredeti megszövegezője, egyszerű fontolóravétel nem döntheti el. Pedig az egyberovó munka természetrajzát pontos világossággal meg kellene elevenítenünk, hiszen nem bizonyos, hogy egyszerű összeillesztés, lehet, hogy változásokat eredményező egyeztetés történt. Nem tudhatjuk, nem volt-e a lajstromnak Szent Istvánra vonatkozó saját tudomásrétege, mely a beillesztett szöveggel akár el is keveredhetett. A szövegegyesítő személyi igényeinek is maradhatott valamelyes nyoma. A IX. indexet tehát Ranzanus elenchusbeli állításának maradéktalan elfogadása esetén sem tekinthetnők az idézett állítólagos Életirattal feltétlenül egybevágónak. Nem kérdéses azonban, hogy mit kell és mit lehet tennünk. Az a messzemenő alkali és anvagrokónság, mely a krónikák és Ranzanus szövege között fennáll, nem enged más választást, mint Szení Istvánra vonatkozó tudomásuk közös forrásból való eredeztetését. Ranzanus müve a maga adottságában egyedül áll, a krónikák ellenben egvmás közötti eltéréseikkel kifejezett alakulási folyamatot tükröztetnek. Szétágazásaikat megfigyelve, úgy hisszük, sikerülhet tehát , felfejtenünk azl az alapréteget, mely Ránzanusszál reágensképen szembesíthető. S a szövegek ismerőit nem kell felvilágosítanunk, Századok