Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
50 tóth zoltán hogy ez a vállalkozás nem is ígérkezik különösen hosszúlélekzetűnek. Lévén a krónikás többletek toldásos természete egyebütt mindig világosan kiütköző,, a krónikás hagyományban egyetlen Ranzanusszal közös részlet akad, mely úgy, amint reánk maradt, meglehetősen gyanútkeltő: a Szent István egyházalapításait illető elbeszélés. Ranzanus szövegének másolat jellege ismét segítségünkre jő, s a posteriori újból igazolódik. Az idevágó krónikás helyek tudvalevőleg egybenőttek a Gyula és Keán elleni háborúk történetével s önmagukban is rendkívül zavarosak, összességükben még inkább. Kusza, egymást lerontó állítások torlódnak egymásra s az olvasót lényeges eltolódásokra, sorozatos félreértések feltételezésére figyelmeztetik. Azt a káoszt, melyet a reánkmaradt változatok egészükben feltálalnak, önmagában semmiféle forrás sem tartalmazhatta. Nyilvánvaló, hogy a különböző munkamodorú, olykor rövidítgető, néha bővítgető hajlandóságú átdolgozok olyanmérvű elírásokba bonyolódtak, hogy az összehasonlító forráskritika legegyszerűbb és legszokásosabb módja, valamennyiük egyidejű egybevetése kevés reményt nyújt az idevágó alaptudomás lényegének helyreállít hatásához. Szerencse, hogy a szövegek javarésze önmagában áttekinthetőbb; a legbővebbek pedig az ellentmondásokkal leginkább megterhelt felületeket is felfedik. На a XIV. századi krónikaszövegezést külön vizsgálat alá vesszük, az így nyert részeredmény a többi változattal már könnyebben egybevethető. Az eredeti alapot, a valószínű kiindulást t. i. ez a bevezető vizsgálat is kijelöli. Különösen ha mellesleg szem előtt tartjuk Ranzanus elbeszélését is. A XIV. századi szerkesztés tömör és világos vázlatot nyújt Szent István erdélyi hadjáratának eseményei és eredményeiről. A küzdelem nemcsak nevezetes, de hasznothajtó is voit. Egyrészt a Gyulának és családjának fogságbaejtését eredményezte, másrészt — lévén az erdélyi folyók fövényének aranya a legjobb minőségű — Szent István monarchiáját egy gaz !ag tartománnyal is megnövelte. Félreértési lehetőségnek még árnyéka .sem jelentkeznék, ha az elbeszélés Gyulára vonatkozó mondanivalói ezzel befejezést nyertek v Ina s nem szövődnének bele a következő, a Keán eilen vívott háború történetébe K Ez utóbbi vállalkozás EZ előbbihez hasonlóan a diadalon s Keán romlásán kívül nagy anyagi sikert is hozott és pedig nem természeti kincseket, hanem — s ezt a szöveg pontosan megkülönbözteti — felhalmozóit értékeket: arany és drágakövek mérhetetlen bőségét. Mi történt mindezzel? Egyelőre nem tudjuk meg s közvetlen folytatásképen a következő éppenséggel nem várt felvilágosítást kapjuk: „...et locavit ibi (t. i. Szent István) unum proavum sutini, nomine Zoltán, qui postea hereditavit illas partes Transilvanas et) ideo vulgariler sie dici solet: Erdeelvi Zoltán." Egys serre ismét Erdélyben vagyunk tehát, jóllehet a mondat „et locavit ibi" állítmánva értelem szerint kétségkívül Keán birodalmára kellene hogy vonatkozzék. S mintha Keán kincse is hirtelen átvándorolt volna Erdélybe, a Gyula birtokába. Az ö gonoszeredetü (!) javaiból gazdagította a király legnagyobbszerű egyházép ítlkjezését, a székesfehérvári bazilikát, mely a krónikaszöveg szerint éppen a vagyon .male acquisita" jellege miatt esett utóbb nem egy tűzvészen keresztül. Ezzel szemben Keán kincse a szövegezésből következtetve nem volt ilyen baljós természetű; az ebből emelt budai templom felöl t. i. nem hallunk hasonló megjegyzést.75 Hogyan keletkezett ez a sokatmarkoló s kevés érthetőt nyújtó krónikarészlet? A. Gyula birodalma természeti javakban gazdag terület volt és lehetett, de hogy ö maga említésreméltó ingó értékeik lelett rendelkezett volna, az ellene viselt háború során- nem hallottuk. Keán gazdagsága ellenben kézzelfogható hadizsákmány, kincshalmaz volt a szó szoros értelmében. S nem tudjuk meg, miért volt kevésbbé „male acquisita". Meg kelteit azonban valamiképen alkudni 75 SS. rerum Hung. 1. 315—316. 1. V. ö. Pailler, A m nemzet tört. az árpádházi királyok alatt. I2 399. 1.
