Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
46 TÓTH ZOLTÁN Halála után számos csoda. Magyarország fájdalomba merül, annál is inkább, meri súlyos zavarok következnek. Negyvenhét, mások szerint harminchat évig uralkodott. lïlt hatvanhárom évet. Harminchároméves korában felkeresi Rómát az apostolok és mártírok ereklyéinek látása és a pápa üdvözlése végejt. (M. Florianus, IV. 1.S7—102. 1., Ugyanígy; a zavarok szóvátétele híján. Meghalt uralma negyvenhatodik évében. Nincs kormeghatározás. Ugyanígy kormegszabás nélkül, a budai alapítás elbeszélésébe iktatoltan. (SS. rerum Hung. I. 293. és 311 — 322. 1.) Ilyen, első közelítésben történt egybevetés is eldönti, hogy a keretek tökéletesen egyezők, sőt azonosak. Eldönti azt is, hogy a XIV. századi krónikaszerkesztés előadása bővebb s valamivel színesebb is egyúttal. Ez a viszonylagos gazdagság azonban, bárminő idegenszerűen hangzik, nem a krónika, hanem a humanista javára szól. Éppen ezen az alapon ítélhetjük az ő szövegét érintetlenebbnek és átdolgozatlanabbnak. Ö is három háborúról számol be, de ezek sem egészükben, sem részleteikben nem befolyásolják a király nála annyira hangsúlyozott szelídségét. Mitsem tud például Koppány négyfelé vágatásáról vagy a királyi környezet külföldi előkelőségeinek nevezetes szerepéről. A betelepüli idegenek közül névszerint mindössze egvet említ, Deodatust, a sanseverinói grófot,'B,i ki szerinte és a krónikák szerint is Szent István keresztapja volt. Ezzel szemben a krónikák a betelepült nemzetségek egész soráról számolnak be, a legrégibbeknek Szent István-kori szerepét is kiemelve. Könnyen észrevehető célzattal. Az advena-lajstromok nem is titkolt tendenciája a szövegek írásba foglalása idején virágzó családok őseinek és leszármazásának meghatározása. Egyetlen kivétel éppen Deodatus, kiről valamennyi változat azt állítja, hogy gyermektelenül halt el. Kézai nem is szól róla, nyilván kihagyta, s a krónikás advenák sorában csakugyan semmi helye ilyenformán.67 Az ő neve nyilván egv mástermészetű, kései leszármazásokra nem kíváncsi, szigorúan a szent király életével foglalkozó forrásnak hagyatéka. S olyat, mely egyedül az ő nevét "e A krónikás hagyomány, mint egybevetésünkben jeleztük, Apuliából származtatta. Ranzanus jobban ismervén hazája földrajzát, ehelyett — nyilván motu proprio — Campaniát írt. Florianus, IV. 186. 1. A változtatás annyira magától értődő, hogy alább, Ranzanus IX. fejezetének viszonylagos érintetlenségével foglalkozva, ezt az eltérést nem tesszük szóvá. Ugyanígy a Sít. Imre halálát illető eltérést sem. mely szerintünk csak látszólagos. Szövegünk szemlélete nem engedte meg a hildesheimi évkönyvek — MG. SS. 98. 1. — feljegyezte tényállás megemlítését. Ranzanus tudósítása tehát Prayt — úgy találjuk — feleslegesen ejtette gondolkozóba. Dissertátiones criticae de SS. Salomone rege et Emerico dure, 58. 1.» 67 SS. rerum Hung. I. 188. 1. Ezt nb. már Pauler nyomatékosan és megfellebbezhetetlenül kimondotta. Szerinte Kézai advena-lajstroma „nem kivonata, hanem feldolgozott és korrigált kiadása a képes krónikái szövegnek". A m. nemzet története az árpádházi királyok alatt. II-' 6011. 1
