Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
SZENT ISTVÁN LEGRÉGIBB ÉLETIRATA NYOMÁN 47 említené, a rendelkezésünkre álló szövegek sorában mindössze egyet ismerünk: Ranzanus legendáris alapra hivatkozó Szent Istvánte.jezetét. Annál nevezetesebb tünet ez, mert az advenákra vonatkozó többi tudósítás alapjában szóbeli eredetű s már a legrégibb idevágó adatok is, melyeket még alkalmasint az első összegező jegyzett fel, a Wencellin és Hunt-Pázmán ivadékok családi hagyományából szivárogtak a krónikába, melynek Szent István-fejezete egyrészt ezen a réven, másrészt pedig, mert Sarolté felől szót sem ejtve, Géza látományát éppen csak megemlíti, tehát egy századvégi eredetű, utóbb mindinkább kiterebélyesedő többlet s a csodás elemet lehetőleg kikapcsoló magatartás révén nélkülözi azt a jelleget, mely Ranzanusnál csorbítatlanul megvan — t. i. a legendaszerűséget. A két szövegezés további eltérései ugyancsak a Ranzanusfejezet régiesebb, tehát érintetlenebb mivolta mellett tanúskodnak. A krónikaszövegek ismerőinek mindenekelőtt az a néhány, szinte egykedvű és semmiesetre sem ellenséges szó fog szemet szúrni, melyet Ranzanus Gizella királynéról ejt.8 8 A krónikák Gizella-komplexuma tulajdonképen nem tartozik Szent István életéhez, de tartalma erősen befolyásolja a király utolsó éveinek beállítását. A krónikaszövegek Szent Istvánja ezekben az időkben tehetetlen aggastyán már, ki Vazid végzetét nem képes megakadályozni. A hercegek megmentésében sem bízik, tehát legalább menekülésre inti őket. A krónikák nyilván nem írhatták meg, hogy Szent László nagyatyjának megvakítására maga Szent István adott parancsot. S miután mégis be kellett ismerniök, hogy Vazul személye körül valami hiba volt, — a király nem hiába vetette őt fogságba,69 — a tragédiát s a Szent Istvánra következő gyűlöletes német világot Gizellával asszociálták. Albericus Szent István életének alkonyát már ebben a beállítottságban ismerte,70 Ranzanus IX. fejezetének forrása -— nem. Hogy a Gizella-komplexum toldalék jellegű, hogy a hazai tudattól eredetileg idegen jelenség — egészen kétségtelen. íme Mügeln kezébe még a XIV. században is olyan írott feljegyzés került, mely az özvegy királyné és Péter egyetértése helyett ellenséges viszonyuk felől tudósított.71 Lévén azonban a Gizella emlékét befeketítő szemlélet nemcsak tudatos, hanem nyilván udvari eredetű is, az élő krónikaírás viszont az udvar mindenkori felfogását osztó s azzal párhuzamosan fejlődő, a kései szövegváltozatokban az ellenséges tendencia kiirthatatlanul meggyökeresedett. Az előadás feltűnően logikátlan és zavaros volta ellenére is. Bizonyára Ranzanusnál is fellelnők, — ha ismerte 68 Uxor ei fuit Ceissa vei Cheila nalione germana, filia Geltrudae malronae, suo seculo muftis virtutum generibus in sign is. M Florianus, IV. 100. 1. 69 V. ö.: Váczy, A Vazul-tiagvománv- Levéltári Közlemények, 1940—-1S41. 311. 1. • " 70 Gisla regina, ut dicunt, multas malitias in terra ilia fecit. MG. SSXXIII. 779. 1. 71 SS. rerum Hung. II. 163. 1.
