Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
SZENT ISTVÁN LKGRBGIHB ÉLETI KATA NYOMÁN 39 lönbségek egyebet, többet mondhatnak. Megvilágításuk és értelmezésük esetleg bizonyítani képes a hagyomány alakul ás súlyos jelentőségű valóságát. ^Felesleges t. i. bővebben kifejtenünk, hogy a Ranzanus-tudősítás forrássá minősítése ezt követeli előzményül. Ranzanus vagy kitalálta, amit írt — a miliő ismeretében sehogyan sem tudnánk megmondani miért és milyen alapon —, vagy valami olyan, nyilván legendáris szövegezés volt a birtokában, melyet a Nagyobb Legenda, illetve Hartvik annak idején elnyomott, majd kiszorított. Ez a művelet azonban aligha mehetett végbe a természetes ellenhatások leküzdése nélkül. S bizonyosságról csak akkor beszélhetünk, ha az ellentétes felfogások közötti mérkőzés nyomait jól kivehetően felleljük a rendelkezésünkre álló korai források szövegeiben. Mind világosabban kialakuló feladatunknak ez az első, a fontosabb része. ,Nem éppen szükségszerű, de igen kívánatos volna továbbá Ranzanus egyedülállásának lehető elmosása is, mert előadásának idegenszerűsége jórészt eltűnik, ha régihangzású, az általános felfogástól elütő adatokról ugyancsak tudó, vele egvvagv közeikorú források sorakoznak melléje. # A humanista történetírók védelme nem feladatunk. Nem nehéz megállapítani — sokan megtették és egyetértünk velük —, hogy antik elődeik nemes pátosza sűrűn fajul náluk tartalmatlan szavalássá. A formának szinte elvszerüan feláldozzák a lényeget s amazok politikai és pszichológiai érzéke helyett cikornyás előadásuk esetleg ugyanolyan, naiv szellemi alapvetést és készületet takar, mint a középkori krónitóáiok nyersfogaim,ayású mondatai. Azonban a tények döntenek s beszédüket akikor is meghallgatni illik, ha az történetesen —• Ranzanus javára szól. Mivelhogy nem akarunk zsákutcába tévedni s belátjuk, hogy egy-egy szükebbkörű kérdéssel való huzamosabb foglalkozás önkéntelenül kialakuló elfogultságoknak lehet forrásává, helyénvaló, ha messzebbre nézünk s egy-két pillantást vetve királyság előtti történetünk ködbevesző távlataira, néhány olyan kérdést ismétlünk meg, melyet mások tettek fel. Honnan ismeri a humanista és idegen Callimachus azt a kardmondát. melyet leírt?52 Honnan vette a neim is humanista s lelki gyökereivel még a középkorba ereszkedő Túróczy Emese álmának azt a változatát, mely szemmelláthatóan elüt a krónika vagy az Anonymus elbeszélésétől?53 Árnyalati különbségekről s inkább etnológiai természetű megfigyelési szempontokról lévén szó, természetesen nem mernénk dönteni, ámde olyan jelenségre is reámutathatunk, melyet szigorúan racionaliszt ikus és kifejezetten történeti szemlélet sem mellőzhet. Ha tudjuk, hogy mennyi munkájába és szellemi erőfeszítésébe került a modern történetkutatásnak, míg Koppány felkelésének politikai hátterét felfedhette, míg megállapíthatta a krónikában pusztán somogyi vezérnek nevezett lázadó nagyúr kapcsolatát a karchasz-törzzsel54 — ne csodálkozzunk-e el Tagányi Károllyal,5 5 ha Szenczi Molnár Albert szótárának Sambucusra hivatkozó második részében azt a meghatározást olvassuk, hogy: „Sarkas 52 Grexa, A Csaba-monda és a székely húnhagyomány. 28 1. 53 Róheim, A kazar nagyfejedelem és a Turul-monda. 24. 1. 54 A Bulcsutól való leszármazás valószínűségét elsőnek Marczali hangsúlyozta. Mill. tört. I. 2.14—236. 1. Ugyanígy s egyre erőteljesebben Hóman. A bonfoglaló törzsek letelepedése. Turul, Ю1% 95. I. A magyarok bonfoglalása és elhelyezkedése. A m. nyelvtud. kézikönyve I. 7. 41. 1. V. ö. Domanovszky 6. számú jegyzetét. SS. rerum Hung. I. 312 —313. 1. s5 Vármegyéink eredetének kérdése. Tört. Szemle, 1913. 535. 1.
