Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
34 TÓTH ZOLTÁN érintetlenebbnek s a leghívebbnek.32 Tudvalevő, hogy az egykorú Adémar de Chabannes is ezt támogatja.3 3 Feltűnő továbbá, hogy az idegenek segélyadásával kapcsolatban Mügeln is pusztán Gézáról beszél.34 Nyilvánvaló tehát, hogy eredeti hagyományunk Szent István atyjának más szerepet és jelentőséget tulajdonított, mint aminő nemhogy Hartvikból, de akár a bővebb krónikákból is kivehető. A bővebb szövegek előadása nemzedékek perspektívájába kívánt emelkedni. Világos, hogy miért. A kép. melyet rajzolniok kellett, magyar szempontból keservesen szomorú volt s csak a jövő változtatott rajta, mikorra a hemzsegő idegenek nemzetségei házasságaik révén elvegyültek a közben kereszténnyé vált magyar elemben. Ezt a szépítő tényt megnyugtatásul mindenesetre megemlítendőnek ítélték. Már ebből is kitűnik azonban, hogy őszinteségük nem egészen makulátlan. Hogy a központi hatalom diadala jórészt külföldi segítségtől függött, valahogyan elismerik,35 azt ellenben, hogy a,z idegen invázió hogyan került az országba, nem merik bevallani. De a valóságot burkoló formula áttetszően naiv. Mert mit jelent — ismételjük a krónikák szavait — mit jelent az, hogy Géza szükségesnek ítélte óhajtását kinyilvánítani a keresztény hatalmasságok előtt? Sem többet, sem kevesebbel, mint hogy Árpád dédunokája saját alattvalói és vérei ellen idegen segítségért volt kénytelen folyamodni. Tudvalevő — s ez a másik magától adódó észrevétel —, hogy a Képes Krónika megírásával körülbelül egyidős,38 de idegen kézből származó Mügeln-féle krónikavariáns ezt világosan meg is mondja. „Do der herczog Geysa vor den andern genennet wart von der gütlichen manunge, do wolt er das ungerisch volk zu cristen glauben haben bekert. Daz mocht er nicht gethun mit Worten noch mit lere. So must er sie twingen und zu dem glauben pringen mit harnasch und mit swerten, wenn sie den haidenischen glauben mit nicht wolden lassen. Auch waz der havdeniseh dvet so vil, daz er an sie mit nichte mocht betwingen; do ruft er an die hilff und stewr der cristen fursten."37 A külföldi írót nemzeti szempontok -nyilván nem feszélyezték, ámde magyarellenes tendenciával sem gyanúsítható. Változatlan értelemben veszi át például a latin krónikák német-gyűlöletben fogant ítéletét Gizella királyné állítólagos 32 Nem egyedülálló esel. V. ö. Domanovszky, A pozsonyi krónika és a kisebb latinnyelvű prózai szerkesztések. Századok, 1905. 10«. 1. A szöveg eléggé sűrűn kiütköző viszonylagos pontosságára nézve v. ö. u. o. 524—525. 1., továbbá Kaindl, Studie, VIII. 87. 1. 33 Az Adémar-tudósításról részletesen írtam A llartvik-legenda kritikájához (.29—30. 1.) és „Történetkutatásunk mai állása" körüli (11—17, 1.) címii dolgozataimban. V. ö. Századok, 1933. 494—'495. 1. 34 Mit der vorgenanten graffen hilff betwang herczog Geysa der heyden vil zu tauffe. SS. rerum Hung. II. 136. 1. . 35 V. ö. Kaindl. i. m. Studie, IV. 50—51. 1. 36 V. ö. Domatnovszky, Mügeln Henrik németnyelvű krónikája és a Rímes Krónika. Századok, 1907. 35. 1. Megjegyzendő, hogy Mügeln inkább rövidíteni szeretett. mint bővíteni. V. ö. u. o. 122—1,27. 1. " SS. rerum Hung. II. 135. 1.
