Századok – 1947

Ismertetések - Revue d'Historie Comparée. Ism.: Gáldi László 349

ISMERTETÉSEK 349 REVUE D'HISTOIRE COMPARÉE. Institut Paul Teleki. Budapest. III-—V; 1945—47. Üt éve indult meg, nagy reményekre jogosító s valóban dunatáji szellemű kezdeményezéssel a Teleki Pál-Intézet történettudományi folyóirata, amely mint az akkori nehéz viszonyok miatt Parisban ki nem adható ..Revue des Etudes Hongroises" új sorozata jelentkezett. Irányát, módszerét főszerkesztője Kosáríj Domokos már akkor rendkívül világosan szabta meg, bevezetvén a nemzetközi történeti kutatásokba az összehasonlító történettudománynak („histoire comparée") franciás, tág horizontokat nyitó fogalmát (11943 : 3). 1944-ben megjelent az előbbi év történeti irodalmának nagyvonalú könyvészeti összefoglalása, amelyben a Teleki-Intézet körül csoportosult fiatal kutatók egyenlő figyelemmel kísérték minden dunatáji ország életét. E kötet tanúsága szerint többé nem „Kuiturgefällc", ..kulturális fölény" s egyéb, burkolt imperializmussal átitatott fogalmak nyugtalanították egyik vagy másik ország érzékenységét, hanem Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia tökéletesen aequo loco, a francia alfabétum szigorú rendjében sorakoztak egymás mellé, s így tárták fel tudományos tevékenységük gazdag aratását. Ezzel a demokratikus szintézissel a Teleki-Intézet utat mutatott azon tudományos együttműködés felé, amelynek elméleti és gyakorlati lehetőségeit ugyancsak Kosáry a felszabadulás utáni első szám messzetekintő programmjában vázolta fel (L'histoire et le rapprochement danubien. 1945 : 211—216). E cikkben javaslatot tett a tudományos kiadványok legszéleSebbkörű cseréjére, felhívta a többi dunai ország tudósait arra, hogy lépjenek közvetlen érintkezésbe a Revue körül csoportosuló fiatal magyar írógárdával, felajánlotta a Teleki-Intézet vendégszeretetét mindazon dunatáji kutatók részére, akik itt nálunk óhajtanak megismérkendi az ..összehasonlító történettudomány" módszerével, utalt az általános taukönyvrevízió szükségességére s a történelmi nevelés, sőt átneveics égetően sürgős feladataira, végül pedig megcsillogtatta dunatáji összehasonlító történettudományi kongresszusok lehetőségét is. Sajnos, határaink még mindig túlságosan zártak ahhoz, hogy kellő figyelemmel tudtuk volna követni e kitűnő programm külföldi visszhangjait: annyi bizonyos azonban, hogy az utolsó két év folyamán nemcsak nyugati tudósok, franciák, angolok, svédek, olaszok látogattak с!' a Teleki-Intézetbe, hanem megjelentek itt például román kutatók is. akik elismeréssel látták, mily érdeklődéssel fordul a demokratikus Magyarország tudományos közvéleménye valamenyi dunai nép közös múltja és jelenének sokszor nagyon is közös problémái felé. E nagy külföldi érdeklődés természetesen serkentőleg hatott a Revue szerkesztőségére is, amely nehéz és sokoldalú szerepét Benda Kálmán felelős szerkesztő és Kenyeres László titkár gondos irányítása mellett kitűnően tölti be. Ma már a Revue egy-egy számának vagy szép kiadványainak megjelenése tudományos életünknek a történészek szűk körén messze túl ható eseménye, ami természetes is, hiszen jelenleg ez eijy tien francianyelvű folyóiratunk, tehát bizonyos mértékben vállalnia kell azokat a társadalmi jellegű feladatokat is (a magyar tudományos élet krónikája, stb.), amelyek azelőtt a Nouvelle Revue de Hongrie-ra és feledhetetlen Szerkesztőjére, Balogh Józsefre hárultak. Eme sokféle célnak a Revue mindmáig igen becsületesen megfelel. Legfőbb vezetését Eckhardt Sándor elnöksége alatt nemzetközi szerkesztőbizottság látja el: Eckhardt személye és tudományos tekintélye hidat alkot a Revue des Etudes Hongroises egykori vezetősége és a Revue d'Histoire Comparée mai gárdája között. Végigtekintve a Revue utolsó három évének anyagán, figyelmünket mindenekelőtt olyan cikkek kötik le. amelyek nem egy-egy dunai népre, hanem a táj egészére vonatkoznak. Ebbe a csoporiba kell helyeznünk, a csoporton belül időrendben haladva, mindenekelőtt Alföldi And r ásna к Valentinianusról írott tanulmányát (Valentinien Ier

, le dernier des grands Pannoniens, 1946 : 7—28). Alföldi, a késő császárkor jeles specialistája, ezúttal arra vállalkozott, hogy Valentinianus portréját kiszabadítja egyrészt az elfogult korabeli feljegyzések (Ammianus Marcellinus), másrészt a túlságosan szubjektív modern értelmezések (O. Seeck) hínárjából. Délpatinóniai kelták és illírek sarját látja abban a Valentinianusban. akit a német történetírók önkénye tipikus germán-