Századok – 1947

Ismertetések - Makkai László 350

350 ISMERTETÉSEK ként könyvelt el. Alföldi szembeszáll Seeck-ikel akkor is, amikor a német szerző Valentinianust Konstantinnal és Theodosiusszal együtt a kegyetlensé­gükről és lobbanékonyságukról híres katonacsászárok közé sorozza: Alföldi szerint, aki pedig érvelésének e részében egyenesen Szent Jeromosra támasz­kodik, Valentinianns magatartásában világosan felfedezhető a régi rómaiak erkölcsi méltóságon alapuló severitas-я; másrészt az is bizonyos, hogy szigorát korának bomló viszonyai teljesen igazolják. Érdekesen bontakozik ki e tör­ténelmi portréból Valentinianusnak a súlyos adóterhek alatt nyögő köznéppel szemben tanúsított magatartása: bár gazdasági és pénzügyi téren is vaskézzel próbált rendet teremteni, a nép .terheit s a hatalom túlkapásait a lehetőséghez mérten mérsékelni igyekezett. Izgalmas társadalomtörténeti hátteret sejtetnek azok a megjegyzések, amelyek Valentinianusnak és a római arisztokráciának ellentétére utalnak. Méltatja Alföldi a császár klasszikus műveltségét is: min­dent összevéve szinte antik Mátyás királyt formál a dunai bástyát merészen védő, kereszténységet és antik hagyományt egységgé lormáló császár alakjá­ból. — Sokkal későbbi korszakra vonatkozik, azonban főleg középkori anyagot használ fel bizonyításában Makkai László, aki a dunatáji településtörténetre vonatkozó újabb kutatások módszereit és eredményeit loglalja össze, majd e módszereket Erdély és a Csallóköz problémáira alkalmazza (Contributions à l'histoire des établissements danubiens, 1945:7—71). E cikk legnagyobb s valóban elvi jelentőségű értékét abban látjuk, hogy végre felhívja a magyar településtörténeti kutatások fejlett módszerére a nyugati közvéleményt is, s megmutatja, mily hasznos eredmények várhalók történészek és helynév­magyarázók szoros összefogásától. Makkai helynévtipológiai téren is vállalta az úttörés szerepét: eredményeit azóta Lőrincze Lajos kutatásai egészítették ~ki, amelyek a helynevek öncélú л nem segédtudományként folytatolt tanul­mányozására vonatkoznak. Makkai érdekes térképei közül különösen ügyeimet érdemel a harmadik, amely bizonyos helynévtípusokat szerencsésen vet egybe Erdély területének földrajzi alkatával. Egészen új eredményeket tartalmaz a Csallóközre vonatkozó rész, melyhez Kniezsa István módszerével összeállított etimologikus helynévtár csatlakozik. Az idegen olvasó talán olykor sajnálni fogja e szófejtések túlzott rövidségéi; egy-két apró szépséghiba is javitásra szorult volna (pl e helyett „h[ongroisj < slave medre" 69 jobb lenne э követ­kező utalás: „h. medve < sl. medvedi"). — Ismét nagy időrendi hézagon lépve át (ezeket a hézagokat azonban az egyes köteteken belül a többi anyag nagy­jából kilöltil), Kósa János rövid közleményéhez érünk (Un ouvrage écono­mique en cinq langues, 1945 : 208—.310), amely a budai egyetemi nyomda egyik közhasznú könyvecskéjének (Hogyan lehessen a jávorfa leveléből cukrot csinálni?) német forrására s e műnek ugyancsak Budán megjelent román, szerb, szlovák fordítására figyelmeztet. E gazdasági tanácsadókat nem szabad lenéznünk: száznegyven évvel ezelőtt ezek segítségével indult a dunai népek „csinosodása"! Bár minden budai nyomtatványnak ismernők forrásait, bár mindegyik román könyvecskét egybevetették volna már szerb vagy szlovák párjával! A „histoire comparée ", ha igazán „comparée" akar lenni, erre sür­gősen kötelezne. •—• A XIX. századdal kapcsolatban örömmel látjuk, hogy valóban összehasonlító jellegű az az anyag, amelyet Jászay Magda, Baumgarten Sándor és Deér József nyújtanak. Jászag nyomon követi és bő idézetekkel iga­zolja Mazzini lelkes érdeklődéséi a uunai népek szabadságtörekvései iránt (Mazzini et les peuples danubiens, 1947:147—166): összefoglalásának érdeme egyrészt a világtörténelmi háttér ügyes érzékeltetése, másrészt Mazzini fel­iogásbeli fejlődésének gondos bemutatása. A Habsburg-monarchia összeomlása kísérteties pontossággal rémlik lel e szuggesztív vízióban. Kétéglclenül vannak a jövő felé mutató elemek Proudhonnál isi, akit Baumgarten Sándor igazi „paysan auvergnat"-nak tart: erős valóságérzékkel megáldott, körültekintő, söt körülményes auvergne-i parasztnak (L'Europe de Proudbon, 1945 : 181—-198 idézetünk: 184). Proudhon aktualitása ma, amikor annyi szó esik az. Európai Egyesült Államokról, valóban rendkívüli: föderatív elgondolása a mereven értelmezett nemzetállam eszméjénél jóval termékenyebb lehetett volna. Baum­garten, akinek már annyi érdekes Hungarica kiadását köszönhetjük, témáját ezúttal is a reá jellemző lendülettel mutatja be: végkövetkeztetése pedig

Next

/
Thumbnails
Contents