Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

SZKN.T ISTVÁN LEGIIKGIBB KLKTIRATA NYOMÁN 27 lyes érintkezésbe lépett a messze múltba pillantott, bizonyos, hogy Szent István emlékét idézte. Egyedül az övét. Egbevesző látománv módjára állott a magyar horizont peremén a szent király ridegen magános alakja. Egykori környezetéből legfeljebb Szent Imre hercegnek jutott mellette hely. Többi gyermekének — ha volt — elveszett az emléke. Gizella királynét a hazai krónikaírás szörnyeteggé torzította. Az apáról és elődről pedig annyit tudtak akkoriban, hogy Gézának hívták. A szövegolvasó egyháziak valamivel többel; annyit, amennyit az imént összefoglaltunk, azt, amit a Hartviklegenda megírt. Nem lehet kérdéses, hogy idegen megfigyelő, mikor a Mátyás-kori Magyarország határát átlépte volt, eme fejlődés jellemezte környezetbe érkezett.1

4 S most lássuk, hogyan alakul apa és fiú képe, Géza és Szent István történeti szerepe a forrását és adatait itt a magyar udvarban szerzett idegen humanista munkájában! Kilencedik indexét,1

5

azaz fejezetét azzal a kijelentéssel kezdi, hogy Géza. Taksony fia, különös kegyeltje volt az Ürnak, lévén minden magyarok között ő az első, ki liilt Krisztusban és engedelmeskedett evangéliumának. Majd azonnal hozzáteszi, hogy az osztályrészéül jutott isteni kegyelem munkájának történetét Szent István életírói örökítették át az utókorra. Világosan azt sejteti tehát, liogy nem egyetlen legendaváltozatot ismer, mi annyira meglepő beköszöntés, hogy bár lényegében értelmezni nem tudjuk, mégsem hagyhatjuk egy-két körülíró megjegyzés nélkül. Kétségkívül kettős rejtély előtt állunk. Egyrészt szerzőnk Géza jelentőségét aligha a Hartvik-legenda, és semmiesetre sem a XV. század közmeggyőződése alapján értékeli, mit, — ha nem ismernénk hasonló szellemben fogant jóval régebbi tudósításokat, —- talán humanista újságkeresés gyümölcsének minősíthetnénk. Formaszerű ámításnak hangzik ellenben, jelenlegi tudomásunk mellett, a legendák többes száma. A Nagyobb- és Kisebb Legenda önmagában való, Harlviktól független számbavétele tudvalevőleg idegen a középkortól16

s Hartvi-11

Hans Seybolt. ki egy rendkívül érdekes és alig ismert leírási hagyott reánk Mátyás és Beatrix esküvőjéről, a székesfehérvári király kriptában is megfordult. Látta a sírokat „da die zwen kunig ligen sannd Stephan und sein sun Em rail, die liabeim Ungerlannd des ersten zut den eristen gelauben prachl" Westenrieder, Beiträge zur vaterländischen Historie. Geographie Statistik und Landwirtschaft. München 1789. III. 120. 1. V. ö. Borsa Béla, Ismeretlen egykorú német leírás Mátyás és Beatrix házasságáról. Pécsi diss 1940. Ii88. szám. 23. 1. (Seybolt műve feltől irodalmunkban elsőnek tudtommal Domanovsjtky Sándor tett említést a müncheni Ggm. 331. számú kódex rövid ismertetése alkalmával. Mügeln Henrik' németnyelvű krónikája és a Rímes Krónika. Századok, 1907. 22. 1.) Szent Imrét tehát 1476-ban a közhit és a szóbeszéd már királyaink közé sorella (így cselekedett nh. már Kézai — SS. reriim Hung. I-185. 1. —. majd a bécsi 3381. számú kódex királyi«jstroma is. mely még Gézával kezdődik. V. ö. Donianovszky. A pozsonyi krónika. Századok, 1905. 528. 1.), Géza felől pedig hallgatott. A XV. századi lengyel krónikás. Dlugoss értesülése szerint nb. Gézát is Székesfehérvárott temeitték volt el (?). V. ö. Fauler, A mnemzet története -Szt. Istvánig. 195. 1 11

M. Florianus IV. 181—192. 1. " V. ö. Varjú. i. m. 82. 1.