Századok – 1947

Ismertetések - Esze Tamás - 345

ISMERTETÉSEK 34.) egyezésig, ifz építészeti ügyeket ekkor a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe utalták. fíaán Kálmán: Kisnemes családok levéltárai (376—383. 1.). Az országban lappangó több ezerre menő kisnemesi levéltár felderítésének és nyilvántartásának nemcsak a helytörténeti kutató szemszögéből, de az ország levéltári anyagának érdekében is nagy a fontossága. Ezek tervszerű felderítésére egyelőre nincs alkalom, de mód van a figyelem felhívására folyóiratok vagy közvetlen érintkezés révén. B. idevonatkozó kutatóútjainak tapasztalatait közli, végül néhány kisnemesi levéltár leírását adja-Borsa Iván: Л veszprémi püspökség levlé'tárának első jegyzéke 1352-ből (384—388 1.). A veszprémi káptalan gazdag levéltárában elhelyezett veszprémi püspöki levéltár anyagaiban található a püspökség legrégibb. 1852-böl származó lajstroma. Ekkor ugyanis Jakab hantai prépost és két társa összegyűjtötte a püspökség okleveleit, azzal a céllal, hogy a püspökség jogait biztosító oklevelekét rendezzék és a nagyobb jelentőségűeket nyilvántartásba vegyék A lajstromban 101 oklevél szerepel, köztük a legrégibb Szent Istvánnak a veszprémi püspökséget alapító oklevele. 1352-ben ezek közül 91-el jegyeztek be, 1372 után pedig lovábbi hetet. Szerző a lajstromot szószerint leközli. A folyóirat befejező részében gazdag szakirodalmi ismertetést közöl, majd a Szemle-rovatban a levéltárügyet és a történelemtudományt Herzog József, Károlyi Árpád, Istványi Géza és Gross Lothár halálával ért súlyos veszteséget vázolja a róluk szóló nekrológokban, végül néhány külföldi folyóirat tartalmi ismertetésével zárja a rendkívül tartalmas számot, NIKI.AV PÍ:TER EGYHÁZTÖRTÉNET. Révész Imre közreműködésével szerkeszti Esze Tamás és Bucsay Mihály. II. évf. (1944.) 3—4. füzet. Bpest. 1945. ,225—380 1. 8°; III. évf. (1945) 1—4. füzet, Bpest, 1947. 159 (1) 1. 8°. „Egyházi történettudományi folyóirat"-nak nevezi magát alcímében ez a rendkívül örvendetes református vállalkozás, amely a háború vége felé indult útjára s minden nehézséggel megküzdve és több évfolyam összevonásától tartózkodva, dicséretes folyamatossággal, terjedelemmel, kivételesen előkelő köntösben szolgálja változatlan kitartással a magyar tudományt. Az egyes kötelek beosztása a következő: az elején részletesebb tanulmányokat kapunk, majd kisebb közlemények, adattári rész s az egyházi levéltárak rovata következnek, végül egyháztörténeti irodalom és személyi hírek. Az eddigi számokban közölt tanulmányok általában részletkérdésekkel foglalkoznak, elvi és módszertani fejtegetések különállóan nem szerepelnek, bár a könyvek ismertetésével kapcsolatban ismételten, nagy tudománnyal és tanulsággal megírva, ezekre is sor kerül. A 11. évfolyam befejező kötetében Esze Tamás A drégelypalánki egyházmegye történetének vitás kérdései c. tanulmányában helyi vonatkozású föladatok megoldásával kapcsolatban a végén oly következtetésre jut, amelyet érdemesnek látunk itt szósizerint megismételni: „összegezve az elmondottakat, meglepetéssel látjuk, hogy a drégelypalánki traktus 23 eklézslája közül mindössze háromra áll Debreczeni Ember Pál megjegyzése: degeneravere, vei opressae sunt. Balassagyarmat, Nógrád és Drégelypalánk kivételével mindegyik él, vagy életre kel II. Rákóczi Ferenc szabadságháborúja alatt a fejedelem emberséges valláspolitikájának jóvoltából. Ezekről sem állíthatjuk, hogv a katolikus restauráció nyomása alatt enyésztek volna el. Mennyivel más az egyházmegye képe három évtizeddel a szatmári béke után! Mindössze öt élő egyháza van: Losonc éS" az Eszte.rházy hercegi uradalom négy jobbágygyülekezete: Ipolyszántó, Perőcsény, Szokolya és Diósjenő. Mind „véghely és a tövisek között áll". 14 árva cklézsiája közül a század végén a Türelmi rendelet életre kelt három egyházat: Nógrádveröcét, Nagymarosi és Pilismarótot, —)