Századok – 1947

Ismertetések - Kovács Lajos 341

ISMERTETÉSEK 341 összefüggésekből kiemelt, vagy oda soha nem tartozott, a közigazgatás működésénél keletkezett anyagot tartalmazza (középkori oklevelek, urbarialia, alapszabályok, anyakönyvi másodpéldányok stb.). A levéltári mechanizmust a növedék) besorolásakor is meg kelt tartani. Az iratcsoportok rendjét megjelölő, táblázatba foglalt repertórium rendkívül megkönnyíti az eligazodást. Ezt a belső, tartalmi vagy tudományos rendezést ki kell egészítenie a külső, esztétikai rendezésnek, ami arra is jó, hogy az általában, rosszul tájékoztatott nagyközönséghez is megteremtsük a kapcsolatot és érdeklődést keltsünk behne a magyar mult írásos emlékei iránt. Kovács Lajos: A selejtezés Budapest székesfőváros levéltárában (06—85. 1.). Az elhelyezésre alkalmas helyiségek befogadóképessége a selejtezés nehéz feladata elé állítja a levéltárnokot. A székesfőváros levéltárában három évtizede megindult rendszeres selejtezés módot ad összefoglaló kép nyújtására és a selejtezés kérdésének megvilágítására. A lőváros egyesítésekor a régebbi levéltári anyag a város különböző pontjain elszórtan hevert és csak 1901-ben a Központi Városháza megszerzése után lehetett az egtészet egyesíteni. Ugyanekkor a levéltárat a szakhivatalok sarába emelték és az irattár különvált. A helyhiány csakhamar esedékessé tette a selejtezés felvetését, ezért 1912-ben Gárdonyi Albert főlevéltárnok selejtezési szabályzat készítését ajánlotta, mely az élő jog szempontjából pontosan meghatározhatja, mit kell megtartani, mit1

nem. Történeti érték tekintetében az iratok csak egyenként bírálhatók el. A szabályzat maga csak próbaselejtezések tapasztalatai alapján állítható össze. A tanács a javaslatot elfogadta, elrendelte az előzetes selejtezést az érdekelt ügyosztályok két szakértő tagjának részvételével, a történeti szempont érvényesítése céljából pétiig Gárdonyit megbízta a kiselejtezett anyag felülvizsgálásával. Kiderült azonban, hogy a munka előzetes selejtezési szabályzat nélkül nem végezhető el. Ezt az előzetes selejtezési szabályzatot a levéltár tisztviselői készítették, a tanács pedig 1918-ban el is fogadta. A selejtezés nem érinti a testvérvárosok egyesítése előtti iratokat. E mellett szól az, hogy vannak intézmények és jogok, amelyek átvészelték az 1848-at követő jogtörést, tehát az ezekkel összefüggő közületi anyagi jogok védelme érdekében mellőzni kell a selejtezést, továbbá az a körülmény, hogy 1873-at megelőzően az ügyintézés egyénibb jellegű és így selejtezése nehéz. A selejtezés eleinte lassúbb, majd 1930-tól kezdve, miután az elveknek a gyakorlatba átültetése nagyjából kialakult, gyorsabb ütemben haladt és jelentős eredménnyel járt. A IV. ügyosztály és több kisebb csoport anyagából a levéltár saját munkájával mintegy 2900 iratcsomót selejtezett ki, s így lehetővé tette az 1911—1924. évek iratanyagának átvételét. A selejtezést az új építkezés esetén is tovább kell folytatni, mert az ügyiratok egy jelentős részének értéke nem áll arányban a fenntartással járó munkával és kiadással. Jankovic Vendelin: Megjegyzések a szlovák levéltárügy problematikájához (86—99. 1.). (Szlovákból fordította Bottló Béla.) A szlovák levéltárügy keletkezését az 1918. évi állam jogi változások tették lehetővé. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzdeni, hiszen a levéltárak szakszerűen képzett vezetők nélkül maradtak. Végre 1928-ban, a tartományi igazgatás megszervezésekor, Rapant Dániel kezdeményezésére felállították a Tartományi Levéltárat mint önálló intézményt, mely rendelkezett a vármegyei levéltárakkal és előmozdította a tudományos munkát, de 1939-ben a tartományi beosztással együtt ez is megszűnt. A levéltárak' és könyvtárak állami felügyelőjének funkcióját a pozsonyi egyetem valamelyik lörténelemprefesszora tölti be, közvetlen kapcsolatban azonban nincs a levéltárakkal; a belügyminisztérium levéltári osztálya a megyei levéltárak közül is csak a pozsonyival és a zólyomival törődik, sem a többiekkel, sem a keletkező új levéltárakkal nem foglalkozik; a Szlovák .Nemzeti Múzeum Levéltárának gyűjtő és kutató munkája értékes ugyan, de működése csak esetleges, pénzügyi és személyzeti lehetőségei elégtelenek.