Századok – 1947

Ismertetések - Szentiványi Béla: A piarista kusztodiátus gazdaságtörténete. Ism.: Kalász Elek 334

ISMERTETÉSEK 335 De a szerző egyben piarista szerzetes is: ez a tárgy iránt való szeretetének legfőbb biztosítéka, hiszen saját rendjéről ír. Jogos büszkeséggel bizonyítja be, hogy amikor az utóbbi száz év alatt hatalmas földbirtokok omlottak össze és csúsztak idegen kézbe, ezt a birtokot nemcsak lelkiismeretesen megtartotta a nemzeti vagyonnak a piarista munkáskéz, hanem azt értékes vagyontárgyakkal gyarapította is. A piarista mégis legszebben a Rend szociális intézkedéseiről ír, s ez a könyvnek ma különös értéke. Egerváry Ignácnak a birtokbahelyezés alkalmával elhangzott, s a jobbágyokat atyai jóindulatába fogadó szavai óta majdnem minden egyes uradalmi rendelkezésben visszavisszatér a jobbágyokról való emberbaráti gondoskodás hangja: az uradalomban ne csak a kormányzó, hanem minden parancsoló ember a jobbágyok igazi atyja és védelmezője legyen, s az ellenük elkövetett igazságtalanságot ne hagyja büntetlenül. Valóban, a Rend mindenkor igyekezett jobbágyain segíteni. Szőlőtelepítésre adott ingyen föld, -telepes iparosoknak ingyen házhelyek, halászati jog előnyös bérbeadása, irtott, telkesített területek évekre szóló ingyen biztosítása, az ú. n. fölös és cenzuális földek részes, vagy pénzes kiadása, makkoltatás, faizás biztosítása, 1869 óta cselédjutalék, 1936 óta családi pótlék, a cselédbér állandó javítása, végül felemelése a somogyi norma fölé, biztosítási járulék teljes vállalása, téglából épült padlós, kettősablakos, szobakonyha-kamrás „bötsületes" cselédházak, továbbá iskolák és templomok építése, — mind igen jelentős intézkedések „a szűkölködőkön való segíteni kívánás tekintetébiU". Az 1909-i piarista káptalan joggal állapíthatta meg: „Még mély álmát aludta a mostani szociális politika, mikor a mi rendűnk nem politikából, hanem a legtisztább humanizmustól indíttatva járt el a föld népével szemben." A gazdasági-szociális kérdés kutatóinak az utóbbi száz évre Szentiványi könyve jó forrásmunka. Történetírói készsége és piarista szerzetes mivolta mellett Sz. legfőbb erőssége mégis az. hogy ő egyúttal okleveles gazda is, s így őneki nem kell küzdenie a gazdasági szaktudás hiányaival, miként — valljuk be — a gazdaságtörténetírók legtöbbjének. Teljes elméleti képzettsége, közel két évtizedes gyakorlata a leírt birtokon, s amit ezek adnak: gazdag tapasztalata és éleslátása tiszteletet parancsoló módon nyilatkoznak meg. amint sorraveszi a birtok 1804. évi helyzetét, házikezelésbe-vételét, személyzetét, teriiletváltozásail. növénytermelését, szőlő- és pincegazdaságát, állattenyésztését, erdőgazdaságát, a birtokrendezést, annak ellenőrzését, iparát és kegyúri érdekeltségét tárgyaló fejezeteket. Gazdag színezésű hosszmetszetek ezek. 130 év piarista úttörő munka lendületes teljesítményének bizonyságai. Hiszen a piaristák 1807-ben elhanyagolt, elvadult, két századon át bérletben volt, tehát teljesen kizsarolt birtokot vesznek át. A javadalom három vármegyére szóródik szél, egyes részei 2—3 napi járóföldre vannak egymástól. Egyetlen kiépített útja sincs, se hajózható víziútja. Területe nagyrészt mocsár és bozót. Alig van rajta állatállomány, kevés az épülete, nincsenek piacai. Nagyok a terhei: négy kegyúri lelkészség, ugyanannyi templom és iskila fenntartása nehezedik rá. Súlyos és állandó megterhelései a fortil'icatio, cassa parochorum és az insurrectio. Mindez nem csüggeszti el a Rendet: vállalkozik a szinte emberfeletti munkára. S itt a könyv biztos kézzel mutat rá, hogy mi volt a sajátos ereje és ismertetője a piarista gazdálkodásnak, s egyúttal a többi magyar szerzetesrend gazdálkodásának is. Sz. könyve vezérfonál lesz azoknak ^ gazdaságtörténetíróknak. akik majd a szerzetesrendi birtokok most már lezárult gazdaságtörténetének jellemző vonásait fogják kutatni. A kusztodiátus történetéből kiviláglik, hogy az egyik ilyen jellemző vonás a befektetés. A középkori föld mívelő szerzetesek tevékenységére emlékeztető, szinte emberfeletti munkával: a vizenyős területek lecsapolásával óriási összegeket adnak a birtoknak. A Kapós és mellékvizei szabályozásának, a visszahódított területek telkesítésének, az építkezéseknek, az élő és holt felszerelés előteremtésének, nyugodtan mondhatjuk: a gyarmatosításnak nagy munkája már az első kél évben 121 ezer forintot, s később is igen jelentős összegeket emészt fel. De a Rend szívesen feláldozza a birtok egész jövedelmét a megalapozásra és a jövő megmaradásának biztosítására. A szerzetesrendi birtok tulajdonosa ugyanis nem az egyes szerzetes, hanem a Rend. az egyéni érdek tehát teljesen eltűnik a