Századok – 1947

Ismertetések - Szentiványi Béla: A piarista kusztodiátus gazdaságtörténete. Ism.: Kalász Elek 334

334 ISMERTETÉSEK R. új könyvében — igaz, csak a Bevezetés (V—XI) elvi szempontjaival — mintha bizonyos fokig eltérne a korábban képviselt tárgyilagos álláspontjától. Igen éles, polemikus hangon támadja a nemzetiségi kérdés és a magyar nemzetfogalom problémáinak magyar vizsgálóit (Szekfü, Kosáry, Mikó, Csekey, Joó), sőt a „diszkulpáció" vádjában is elmarasztalja őket. E vád R. újabb publikációiban gyakran hangzik el a magyar történettudomány felé (Slov. povst. I—1. 63, Slov. prést, prosbopis, I, 3, itt IX.). A diszkulpáció vádja körülbelül azt jelenti, hogy a magyarság és nemzetiség közti egy évszázados harc agresszív magyar álláspontját a magyar tudomány tendenciózusan mintegy igazolni, majd mentegetni és felelőtleniteni akarja, miközben a fejlődés nyilvánvalóan helytelen menetéért igyekszik a nemzetiségi ellenzékre tolni a felelősséget. Nem célunk a magyar álláspontot védelmezni, csupán utalunk arra, hogy a szerző vádja bizonyos fokig ellenkezésben van saját korábbi megállapításaival, mert hisz' e vád nemcsak a magyar történészek tendenciózusságát, hanem a magyar nyelvmozgalmi törekvések agresszivitását és lámadójellegét is hangsúlyozza. Megemlíthetjük, hogy a könyv címe sem tejezi ki teljes hűséggel a mű belső tanulságait. A „mad'arizácia"-val kapcsolatos speciálisabb kételyeket fentebb már láttuk. De az „ilegalna" kifejezés sem egészen találó Használatát a szerző közvetve-közvetleniil a VI. 8. és 37—38. oldalon indokolja. E szerint a megyék a magyar nyelvnek kedvező statutumok és rendelkezések megalkotásánál sok esetben túlléptek az országgyűlési nyelvi törvények betűjén és eljárásmódjuk sem volt mindig szabályszerű. Magatartásuk tehát törvénytelennek minősíthető. Jogilag, formailag helyes az indokolás, de a történelmi terminus technicusok megalkotásánál egyéb szempontok is figyelembe veendők. S nem állítható, hogy a magyar nyelvnek kedvező statútumok megalkotásánál az illegalitás volna a legkarakterisztikusabb mozzanat. Hiszen a megyék aligha tudatosan és szándékosan cselekszenek a törvény ellen. Ezen apróbb és inkább csak formális következetlenségektől eltekintve, a mű anyagát és szempontjait tekintve egyaránt igen értékes adalék a magyarországi nyelvkérdés XIX. századi alakulásának ismeretéhez, mert hisz' a dokumentumok összegyűjtését elrendezését és tárgyi értékelését a szerző a korábbi műveiből megszokott pedantériával és tárgyilagossággal végezte el. DÉCSY GYULA SZENTIVÁNYI BÉLA: A PIARISTA KUSZTODIÁTUS GAZDASÁGTÖRTÉNETE. Budapest 1943, Szent István Társulat, 428 I. 8°. Egerváry Ignác piarista- rendfőnök kérésére I. Ferenc 1807-ben a Kegyes Tanítórendnek adományozta a Szent István-alapította (székes-i fehérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokait. Ettől kezdve a piaristák birtokaik összeségét kusztodiátusnak hívják. Ennek a birtoknak, s a rajta folyó gazdálkodásnak történetét írja le Sz. munkája. A hangsúly a házikezelésbe-vétel (Ш09) óta folyó piarista gazdálkodás két értékhordozó korszakán van: a kezdő gazdálkodás alaprakó, izgalmas első évtizedein és az általános magyar mezőgazdaság fellendidésébe való bekapcsolódás, a mintagazdálkodás, korszakán, a 90-es évektől kezdve. A szerző személyében ritka-szerencsésen egyesül a jó gazdaságtörténetírás-követelte hármas feltétel: a történetírói készség, szeretet a tárgy iránt és a gazdasági szaktudás. Sz. ugyanis ebben a könyvében elsősorban mint jól felkészült, oknyomozó, bírálatmondó történetíró mutatkozik be. Irígylésreméltóan bőséges levéltári anyag teljes kiaknázásával, óriási adattömeggel, táblázatos kimutatásokkal, százalékszámítással, térképekkel dolgozik- Példamutató jótulajdonsága, hogy a régi fogalom- és mértékrendszert átülteti, átszámítja a mai nyelvre, a szakkifejezéseket megmagyarázza, az eszményi kövelelményl mindenütt felállítva, mellé helyezi a valóságot s így ennek igazi értékét magával az olvasóval állapíttatja meg. Mindezzel az egyébként csak alapos szakismeretek birtokában érthető könyvet egészen közel hozza a nemszakenvber megértéséhez is; lelkiismeretes pontossággal, könnyen áttekinthető elrendezésben, közérthető nyelven tiszta eredményt ad.